Ízelítő a Sunset 9. Fejezetéből

Sziiasztok Édeseim!

Hoztam egy kis ízelítőt, mivel nagyon beindult a fantáziám, és amint megtanultam a kémiát, a spanyolt és a magyart (amikből holnap TZ) rögtön neki is ülök. A fejezez két fontosabb történést ölel fel, így még nem tudom, hogy mi lesz a címe. Arra is gondoltam, hogy mind a két résznek külön címet adok, és a fejik is külön kerülnének fel, de persze egyszerre. Még nem tudom, de majd eldől. A két cím, amik eszembe jutottak (egyik sem biztos még): 1. rész címe: ÉREZTEM! 2. rész címe: GOODBYE SUMMER <- idáig még nem jutottam el.

Vgül pedig íme az ízelítő a már megírt részből:

"Arra ébredtem, hogy összekoccannak a fogaim, ezért még jobban magamra húztam a takaróm, de rájöttem, hogy már így is az orromig van húzva. Kénytelen voltam kinyitni a szememet, majd mikor a szürkés fény beszivárgott az ablakomon, ami csak be volt hajtva, hiányérzetem támadt. Görcsösen kutattam az emlékeim között, hogy mi okozhatja, de fogalmam sem volt róla. Nagy nehezen felkönyököltem, majd mikor lecsúszott rólam a takaró, és a hideg levegő elérte a bőrömet, egy erőteljes borzongás futott végig rajtam, ezért magamra rántottam a takarómat, majd azzal a hátamon odasétáltam az ablakhoz és becsuktam. Először fel sem tűnt az a kis papírka, ami a kilincsről a kezemre ragadt, legalábbis addig, amíg el nem engedtem azt. Hunyorogva próbáltam elolvasni a kicsit csúnya írást. Az elején azt sem tudtam miféle, majd, amikor a végére értem már mindent tisztán értettem, és a szívem is vagy ezerrel vert, mert az egész estéről azt hittem, hogy álom volt, de a cetli biztosított róla hogy nem."

"A lépcsőn lefelé már kicsit magamhoz tértem, legalábbis ezen voltam. Igyekeztem nem kimutatni anyámék felé, hogy jelenleg milyen viharok dúlnak bennem, ezért halvány mosolyra húztam a számat, és reméltem, hogy a fáradtságnak tudják be a megváltozott hangulatomat. A nappali előtt elhaladva sokkot kaptam..."

"A hangja itt már sokkal nyugodtam volt, valamint egy halk duruzsoló hangot is felfedeztem a hívás alatt. Mintha valaki beszélt volna hozzá, arra viszont nem jöttem rá, hogy ki. Az ablakon kinézve láttam, hogy az autója eltűnt, így biztos volta benne, hogy azzal ment, és hálát adtam az égnek, hogy semmi baja nem történt, amikor ilyen idegi állapotban a volánhoz ült. Több üzenet nem volt."

"A hátamra dobott törülközővel átdörzsöltem a hajamat, majd a kád szélére dobtam, aztán bedugtam a hajszárítót, és előredobtam a hajamat. Ettől állítólag dúsabb lesz, de én nem bírom egészen végig lefelé szárítani, mert mindig megfájdul a fejem, ha sok vér megy bele, így egy idő után ismét hátradobtam, amint visszanyertem az egyensúlyomat, amit a fejem hirtelen mozgatása miatt röpke fél percre hanyagolnom kellet, folytattam a műveletet, amíg egy halk nevetgélésre lettem figyelmes. Az ajtó felé kaptam a tekintetem, ahol..."

Egyenlőre ennyivel tudok szolgálni, de nagyooon igyekszem!
Remélem felkeltette az érdeklődéseteket ez a kis beharangozó!

Millió csók, ölelés,
Fanni