2011. július 8., péntek

Előzetes a Sunset XII. Fejezetéből

Sziasztok!


Kivételesen előbb jön a rizsa, ami sajnos, most nem csak hülye szófosás! Elég komoly zűrök voltak mostanában itthon - nem tudom kinek mennyire van képben, de a szüleim elváltak, és az anya vs. apa ki (volt)  a nagyobb dög? harc még mindig tart lassan 9(!!) éve - és most egy újabb körrel fojtatódott a dolog, csak sajnos ez most nem csak róluk szól...
Lényeg a lényeg! A kicsit eldurvult helyzet miatt - nyugi, baltás gyilkosságot senki nem követett el, nem ilyenről van szó - nem sokat jártam itthon - nem szeretem, ha engem találnak meg, mint közvetítőt - így a fejezetet hétfő tervezem, legkésőbb keddre!!! 


És ennyi sajnálatos hülyeség után végre az előzetes!!:


"Ez parancs volt? Én a te falkád tagja akarok lenni Jacob! ~ összeszedte magát, majd az orrával a Cullen ház felé kezdett bökdösni. Értettem a célzást, ezért el is kezdtem futni tényleg nem értünk most rá az ilyesmire."

"Üvölts egy jó hangosat ~ tanácsoltam, mire bólintott, majd el is tűnt a fák között. 

- Köszönöm, Jacob! Sosem, kértem volna tőled, de nagyon hálás vagyok, az egész családom nevében! – közelebb lépett hozzám, és megérintette a vállamat. Furcsa érzés volt, nem akartam megölni, egyszerűen csak zavart, hogy hideg és büdös. 

Kérted volna ~ motyogtam. Tényleg úgy gondoltam, hogy ha ez az ára Bella életének, nem lett volna rest megkérni rá, és én valószínűleg ugyan így cselekedtem volna, ahogy most is tettem." 

"Az időt olyan hajnali ötre saccoltam volna, mert a nap már elkezdett felkelni. Éppen ezért, hogy a szememet ne zavarja a fény bedugtam a fejem a fa egyik kérge alá - ennyit a magzatpózról. A nyakam furcsán elhajlott, ezért kénytelen voltam tovább fészkelődni. Kinyújtottam a hátsó lábaimat és az elsőket is szétvetettem, egy pont sikerült befeküdnöm két fa közé. Nem egy ötcsillagos ágy, de egy éjszakára megteszi. 

Jake totálisan úgy nézel ki, mint Embryék kutyája, amikor nyáron Embry nem viszi el megnyíratni, a dög meg kiterül az árnyékban. Lihegni nem tudnál?...




...ha nem lettem volna ennyire hulla, akkor felálltam volna, hogy megkergessem. Így inkább csak lihegtem neki kettőt, hadd legyen boldog. Hallottam, ahogy magában vigyorog, a gondolatai is elégedettek voltak velem.

Legalább pincsinek jó lennék ~ motyogtam..."





 
 Ennyit előre, és igyekszem!! ;)
Csók, Fanni♥