Előzetes a Sunset XI. Fejezetéből

Először is el kell mondanom, hogy mennyire sajnálom, hogy már évezredek óta nem volt friss. Utálom ezt csinálni, legszívesebben hanyagolnám a tanulást és többet írnék, de sajnos ez az évem így sem lett valami fényes, szóval nem igazán engedhetem meg magamnak, sajnálom. Viszont lassan itt az új rész, amit két részre tagoltam. 

Az első: ÖRIZVE

"- Nem volt választásod - vigyorogta Paul, majd megpaskolta Reach combját, aki erre összerándult, majd előrenyújtotta a jobb kezét és bocsánatkérő arcot vágott. Végül felfordította a tenyerét, amiben egy kis lap volt, összehajtogatva és a nevemmel felcímezve.

- Meghívó? - kérdeztem kissé értetlenül, mert inkább hasonlított egy órai levelezésre, mint egy hivatalos esküvői meghívóra, de ki tudja, lehet, hogy egyediek akartak lenni.

- Nem - suttogta Reach, majd megfogta Paul kezét és a bejárat felé vontatta. Mielőtt kinyithattam volna, kiengedtem őket, és még egyszer megköszöntem, hogy rám gondoltak. "

"Ugyanazon az ösvényen szaladtam, mint éjszaka, amikor a farkassal találkoztam, és csak remélni mertem, hogy most is arra a rétre lyukadok ki. Mivel egyfolytában futottam hamar elértem a kis V alakú elágazást, ahol most ismét jobbra futottam, hogy újabb tíz perc múlva kilépjek a tisztásra és megpillantsam a hintát. Odaszaladtam a régi hintához, majd az azt tartó fához léptem és megkapaszkodtam a törzsében, hogy fel tudjam húzni magam. Sikeresen felküzdöttem magam olyan két méteres magasságba. Innen tökéletesen el tudtam hajítani a szatyrot, ezért hátat fordítottam a mögöttem lévő erdőnek, majd egy jól irányzott hajítással eldobtam a szatyrot."

"A Quileute indiánokról sok történet kering, ősi legendák, amik kiállták az időt. Farkasokról, vámpírokról, szellemharcosokról és hasonló természetfeletti lényekről. Azonban eddig még egyikre sem találtunk bizonyítékot, így mindössze a szóbeszéd marad. A könyv három történetet jegyez le: A szellemharcos, Az áruló testvér és a Hideg szépség c. mondákat."

És egy kis újdonság, a második rész: VÁLASZTÁS

"- Charlie-t minden nap felhívja. A vérszívók azt állítják, hogy elkapott egy különleges trópusi kórt, és most Atlantában, valamilyen központban ápolják - Billy sem volt meggyőzve..."

"Észre sem vettem, hogy mikor indultam el, de már kint voltam, javában bent az erdőben. Lekaptam a gatyámat, majd minden különösebb szarakodás nélkül kettőbe hajtottam és rákötöttem a bal bokámra. Kilőttem magam és futás közben változtam át, nem tartott tovább egy szívdobbanásnál. Gyorsabb vagyok, mint Sam, vagy bárki más a falkában, ha az átváltozásról van szó, sokkal gyorsabb."

Egyenlőre ennyi, de amint kész van hozom az egészet! Jó olvasást és még egyszer bocsánat! Még megjegyezném, hogy innentől a történetben lesznek apró eltérések, amikre szükségem lesz a későbbiekben, kérek mindenkit, hogy ezért ne haragudjon meg!!! :)

Millió Csók,

Fanni ♥