Sziiasztok Drágáim!
Mivel a fejezet nem úgy halad, ahogy terveztem így gondoltam hozok nektek egy kis ízelítőt a mérhetetlen türelmetekért cserébe! Nagyon szépen köszönöm, hogy még mindig vagytok néhányan, a kilengéseim ellenére is!
"Az utolsó emlékem az volt, hogy felraktam a lábam a kád szélére, majd hátradöntött fejjel merültem el a habokban, ezután viszont homályossá váltak a dolgok, még emlékszem, hogy éreztem a habfürdő bódítóan édes illatát, és azt, ahogy a forró víz jólesően felmelegíti az áthűlt bőrömet, utána viszont minden kapcsolatom megszűnt a külvilággal. "
" Reggel óta átjárt ez a furcsa érzés, mindig a szívemből indul és egészen a vállaimig képes elérni, legalábbis eddig ez volt a végállomás, most viszont már a könyöknél is éreztem, olyan, mintha a vérem szállítaná. "
"- Elnézést – nyögte Jake, úgy, mint aki nem igazán találja a saját hangját.
- Jake – lépem mellé, majd megfogtam a kezét. Még hallottam, ahogy anya alatt megcsikordul a szék, majd feláll, és halk léptekkel kimegy, de jobban lekötötte a figyelmemet a szó szerint apróra morzsolt kőből készült konyhapult burkolat. "
"- Mit tudsz? – a hangja még percekig vízhangzott a fülemben, ez egy beismerés volt. Eddig bele sem gondoltam, hogy mi van akkor, ha tényleg nem én vagyok a hülye. – Mire jöttél rá? Tudok róla, hogy Pault próbáltad kifaggatni! "
Remélem felcsigáztalak titeket! Minél hamarabb próbálom hozni!
Csók, Fanni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése