Vigyázat BD spoiler!!
KOKTÉLOS KÁBULAT
A hétvége gyorsan elrepült. Anyuval főztünk, kitakarítottam az új szobámat, és szokás szerint veszekedtem egy sort a húgommal. Bal lábra még mindig kicsit sántítottam, de már tűrhető volt, viszont a színe… Egyik nap kék, aztán lila, sárga, és a többi. A színe borzalmas volt, de ennél is rosszabb volt, hogy rettentően fájt is. Anyámnak még nem tűnt fel, mivel mindig hosszú gatya és zokni volt rajtam. Összeszorított fogakkal járkáltam, és próbáltam nem szenvedős arcot vágni. A legjobb az volt, amikor vasárnap este Tory rávágta a lábamra a fürdőszoba ajtót, amikor besprintelt elém, mivel megint az utolsó pillanatban indult. Még Kevint is sikerült felhívnom szombat reggel, és elmeséltem neki a pénteki kalandomat. Kinevetett, de azért megkérdezte, hogy minden oké-e. Aztán megállapította, hogy eddig csak miatta nem történt komolyabb bajom, és, hogy Ő valami szerencsehozó kabala nekem – ezen én nevettem jót. Beszélgettünk még az új helyről, és az új ismerőseimről is. Mondott néhány szót a legújabb pletykáról, ami kevésbé érdekelt, de annyira beleélte magát, hogy csak hümmögnöm kellett, és felszisszennem, hogy én is kifejtsem nemtetszésem. Valamint elmondta, hogy mivel Cyntia nem hajlandó porszívót ragadni, Apu felfogadta az Anyukáját, hogy náluk is takarítson – szánalmas. Na, meg azt, hogy a Mamája az egyik takarítás alkalmával talált két repülőjegyet Floridába. Mindig is tudtam, hogy Cyntia pénzéhes, de hogy ennyire… Kiteszem a lábam a házból és máris lecsap a vagyonra. Gusztustalan!
Hangos csörömpölésre lettem figyelmes, és úgy döntöttem ideje lesz lemennem, mert már vagy egy órája játszom, hogy alszok. Kibújtam a pihe-puha ágyamból, majd a szekrényhez sétáltam. Gondosan felöltöztem, vigyázva arra, hogy a bokám ki ne látsszon. Gyorsan felgumiztam a hajam, aztán elindultam lefelé. Óvatosan mentem és minden lépésem, átgondoltam, valamint úgy szorítottam a korlátot, hogy az ujjperceim kifehéredtek. Végül csak lekecmeregtem a lépcsőn. A zajok a konyha felől jöttek, így arra vettem az irányt. Mikor az ajtóhoz értem, megláttam Toryt, amint egy pohár szilánkjait söprögeti.
- Te meg mit csinálsz? – Gyorsan mellé szaladtam – már amennyire tudtam -, és félretoltam az útból. – Hol van Anyu? Nem mondta, hogy ne csinálj egyedül kakaót?! – morogtam, miközben egyesével felszedtem a nagyobb szilánkokat, majd a spejz felé indultam a porszívóért.
- Mit tom’ én, hogy hol van! Nem volt itthon mikor felkeltem! – Olyan flegmán mondta, hogy legszívesebben nyakon vágtam volna, de a kis hangom megint rám szólt, mielőtt bármit is tehettem volna.
- Az értelem és te… - Kirángattam a kék monstrumot, majd bedugtam a legközelebbi konnektorba. Hangosan felmordult, aztán már csak az üvegszilánkok csörömpölését hallottam, amikor felszippantotta őket. Tory mindvégig csak ott állt a mosogatónál. Az orrát felhúzta, és a mellkasát kitolta, ehhez pedig olyan arcot vágott, mintha ő tenne nekem szívességet azzal, hogy félreállt. Magamban dúdolgatni kezdtem, az ilyenkor mindig eltereli a figyelmemet. Kihúztam a porszívót, aztán visszavittem a helyére. Kifelé jövet benyúltam a hűtőbe egy kis tejért. Amikor becsuktam a frigó ajtaját, egy üzenettel találtam szemben magam:
- Te meg mit csinálsz? – Gyorsan mellé szaladtam – már amennyire tudtam -, és félretoltam az útból. – Hol van Anyu? Nem mondta, hogy ne csinálj egyedül kakaót?! – morogtam, miközben egyesével felszedtem a nagyobb szilánkokat, majd a spejz felé indultam a porszívóért.
- Mit tom’ én, hogy hol van! Nem volt itthon mikor felkeltem! – Olyan flegmán mondta, hogy legszívesebben nyakon vágtam volna, de a kis hangom megint rám szólt, mielőtt bármit is tehettem volna.
- Az értelem és te… - Kirángattam a kék monstrumot, majd bedugtam a legközelebbi konnektorba. Hangosan felmordult, aztán már csak az üvegszilánkok csörömpölését hallottam, amikor felszippantotta őket. Tory mindvégig csak ott állt a mosogatónál. Az orrát felhúzta, és a mellkasát kitolta, ehhez pedig olyan arcot vágott, mintha ő tenne nekem szívességet azzal, hogy félreállt. Magamban dúdolgatni kezdtem, az ilyenkor mindig eltereli a figyelmemet. Kihúztam a porszívót, aztán visszavittem a helyére. Kifelé jövet benyúltam a hűtőbe egy kis tejért. Amikor becsuktam a frigó ajtaját, egy üzenettel találtam szemben magam:
„Arielle, kicsim!
Tegnap elfelejtettem, pedig mondani akartam:
Ma már be kell mennem a suliba, órarend egyeztetés meg minden…
Háromra otthon vagyok! Vigyázz a húgodra! Egyetek, kaja a frigóban!
A mosdót felmostam, el ne csússz! Norah keresett reggel, valami buliról beszélt, de késésben voltam… Ha kedved van hozzá, menj el vele nyugodtan, de vigyázz magadra! Mindenképpen beszélünk még!
Puszi, Anyu”
Tegnap elfelejtettem, pedig mondani akartam:
Ma már be kell mennem a suliba, órarend egyeztetés meg minden…
Háromra otthon vagyok! Vigyázz a húgodra! Egyetek, kaja a frigóban!
A mosdót felmostam, el ne csússz! Norah keresett reggel, valami buliról beszélt, de késésben voltam… Ha kedved van hozzá, menj el vele nyugodtan, de vigyázz magadra! Mindenképpen beszélünk még!
Puszi, Anyu”
Letéptem a kis lapot a jegyzettömbről, majd zsebre vágtam, csak úgy reflexből. Kivettem a müzlit a szekrényből, majd asztalhoz ültem. A bal lábam felraktam a mellettem lévő székre, a jobbot meg felhúztam. Elég illetlen, de annyira szeretek így enni. Apám mindig rám is szólt, ha így ettem, még akkor is, ha az a gép előtt volt, vagy éppenséggel tv nézés közben. A levélről eszembe jutott a ma esti parti, amire Norah még pénteken hívott meg. Elmenjek bulizni Norah-val? Hova akar menni? És kikkel? Van egyáltalán kedvem ehhez az egészhez? És mégis mit vennék fel? Kevinnel is voltam már bulizni. Biztos ők is megértik, hogy nem igazán iszom, és nem kényszerítenek. Kevin is beletörődött az ötödik közös partink után, hogy én nem szándékozom lerészegedni. Inkább nem iszom, és pörgök kevesebb fordulatszámon, minthogy kikotyogjak valamit, amit józanul még magam előtt is szégyellek. Ez kellőképpen visszatartott attól, hogy lerészegedjek, valamint én mindig jól érzem magam, nem kell nekem pia, ahhoz, hogy jól érezzem magam. Miközben ezen, gondolkodtam, az étel elfogyott a tányéromból. Bedobtam a mosogatóba, majd a szobámba siettem. A macinacim átváltottam farmerra, és felkaptam a fehér kardigánom. Tory egy újabb adag kakaóval a kezében punnyadt a tv előtt.
- Átnézek Norah-ékhoz – kiáltottam be.
- Én is akarok menni! – sikkantott fel. Az agyamra megy! Ki sem találnám, hogy miért akar jönni…
- Minek? – kérdeztem ingerlékenyen, miközben olyan szorosra húztam a cipőmön a csomót, hogy nem tudom, hogyan fogom kibogozni valaha is… Nem válaszolt, csak kisétált, és lazán beleugrott a tornacipőjébe. Lehunytam a szemem, és ökölbe szorítottam a kezem a lakáskulcs körül. Igen, már van lakáskulcsom. Miután lebutítottam a péntekemet Anyámnak, elment, és másoltatott nekem egy kulcsot a házhoz, és egyet a riasztó dobozához. Van riasztóm is! Baromi szerencsésnek érezhetem magam, hogy pénteken Tory elterelte Anyám figyelmét arról, hogy be is kapcsolja! Nagy mákom volt, és ez csak szombaton tudatosult bennem. Végtére is, nem ettek meg a farkasok, pont ott volt az a létra, nem estem le az ablakból, megismertem Em-et, és nem tört el semmim. Azt hiszem, ezt hívják pokoli nagy szerencsének, vagy legalábbis örömnek az ürömben…
Kulcsra zártam csak az ajtót, a riasztóval nem volt kedvem vacakolni, ráadásul csak ide, a szomszédba megyünk. Tök feleslegesen, de azért körülnéztem az út szélén. Errefelé szökőévben körülbelül egyszer jár autó – a mieinket leszámítva. Tory szorgalmasan pakolgatta a lábait az én ritmusomra, bár nem igazán figyeltem rá, az feltűnt, hogy a vigyor ott terpeszkedik a képén…
„Ahh, ezek a mai fiatalok!” – Kevin mindig ezt mondta, ha Tory miatt panaszkodtam. Ezen általában felnevettem, és folytattuk tovább a napunkat, ott, ahol abbahagytuk.
Éppen hogy csak hozzá ért az ujjam a csengőhöz, már nyílt is ki az ajtó. Norah szélesen vigyorogva tárta szélesre azt előttem, és Tory előtt. Illedelmes lánykának neveltek, ezért magam elé engedtem Toryt.
- Anyukád átadta az üzenetem? – kérdezte izgatottan, majd karon ragadott. Behúzott a nappaliba, ahol Paul terpeszkedett a kanapén. Szokás szerint tömte a fejét valamivel. Most egy nagy tálnyi popcorn volt az ölében, és egy üveg víz mellette. A tv-ben valami idióta vígjáték dübörgött. Norah mit sem törődve a bátyjával, a konyha felé kezdett vonszolni. Leültünk egymással szembe az asztalhoz. Norah ivott valamit, az asztalon volt a pohara.
- Kérsz? – emelte fel a poharát, majd kisöpört egy rakoncátlan tincset a szeméből.
- Nem, köszi. – Egy szalvétával kezdtem babrálni. Közben azon gondolkodtam, hogy vajon van-e valami keresni valóm a mai buliban.
- Menyit mondott Anyud a buliról? – Az ujjával a pohár tetején körözött, miközben teli szájjal vigyorgott. Határozottan jókedve van ma. Nem én akarom elrontani, talán el kéne mennem abba a buliba…
- Igazából, csak annyit, hogy reggel benéztél, és hogy, ha akarok, akkor menjek el, de mindenképpen beszéljek vele előtte.
- Hát akkor nem sokat! – állapította meg vidáman. – Na, szóval Port Angelesbe mennénk. Csak a banda, meg néhány jófej lány. – Csöppet hadarni kezdett, de azért értettem, hogy mit mond, miközben az ujja egyre gyorsabban körözött a pohár peremén.
- Pontosabban? – ösztökéltem arra, hogy részletezze kicsit a névsort.
- Jön Em, Embryvel, Seth – hála az égnek Leah-nak dolga van -, Chris, Amoly, Colin, Brady. – Itt kicsit leragadt, és egy másodpercig a távolba meredt, olyan vágyakozó volt a pillantása. Remélem, ez a Brady gyerek rendes vele. –, Jared és Kim, ha van kedved, akkor Te és én. – A vágyakozó tekintet kérlelőbe ment át, majd kicsit megrökönyödött. – Ahh, bocs, Ninát kihagytam! Meg ne kérdezd, hogy honnan szedi a party infót, mert gőzöm sincs.
- Oké, megyek! – döntöttem el. Legalább megismerem kicsit a skacokat, és nem úgy fogok első nap beállítani a suliba, hogy én vagyok az ismeretlen, új csaj. Lesznek így is elegen, akik majd megbámulnak. Uhh, ebbe még belegondolni is rossz. – És mit vegyek fel?
- Ne csicsázd túl a dolgot. Valami egyszerű farmer egy kihívóbb felsővel, ennél többet én sem szoktam. Nem azért megyek bulizni – nem úgy, mint Nina -, hogy a pasik szeme kocsányon lógjon a kint felejtett push up-os melltartóm miatt, hanem hogy jól érezzem magam a barátaimmal. – A melltartós dolgon jót nevettem, pedig nem volt számomra ismeretlen a szituáció. Tavaly voltunk bulizni Kevinnel. Nagyon jól éreztük magunkat meg minden, erre oda támolygott Kevin mellé egy részeg lány, kivillanó tangával és hozzá passzoló melltartóval. Komolyan mondom, hányingerem volt tőle. Amikor meg lekérte Kevint riszálni, és elkezdte a melleit Kevin mellkasának dörgölni, hát ott majdnem lefordultam a székről. Kev úriember módjára elkísérte a lányt a wc-hez, és még útba is igazította, nehogy szerencsétlen a férfi mosdóba tévedjen be – újabb ékes példa arra, hogy miért ne részegedjek le.
- Nem szokásom közvetlenül fenék alatt végződő szoknyákat hordani – kacsintottam rá. Ekkor Tory szaladt be a konyhába. Elszaladt mellettem, majd Norah előtt megállt
- Norah! Paul kér valami sajtos szendvicset - csiripelte, majd a sarkán kezdett el hintázni. Norah szemöldöke összeszaladt, és a szeme is összeszűkült. Azt hiszem, tudom, mire gondol, nekem is bizsereg a tenyerem! Ideküldi az én szerencsétlen, szerelmes húgomat, hogy vigyen neki kaját! Jó, hogy nem már azt is kiköti, hogy ezüst tálcán kéri, desszertes villával, és egy üveg minőségi borral!
- Tory, lennél olyan szíves, és közölnéd Paullal, hogy, ha éhes, de nincs kedve megcsinálni magának a kaját, akkor legalább a száját nyissa ki és szóljon! Ne téged csicskáztasson! – Azzal összefonta a karjait a mellkasa előtt, és hátradőlt a széken. Olyan arcot vágott, hogy Paul helyében én még Norah lába nyomát is végig csókolgattam volna! Szellemileg valószínűleg Norah az érettebb. Hegyezni kezdtem a fülem, amikor a parketta megnyikordult. Gondolom, Paul indult el a konyha felé. Egy lépés, két lépés, három lépés… helyett befordult a konyhába. Te Szent Isten! Ennyire süket vagyok, vagy tényleg két lépéssel elérte a konyhát?! Meg sem állt, egészen a hűtőig ment, kinyitotta. Hatalmas markába belefért, annyi kaja, amit én még egy tálcára is alig bírtam volna rápakolni. Bacon, paradicsom, margarin, tojás – valószínűleg főtt –, egy doboz tej, sonka, sajt, és még valami hagyma. Mindet lepakolta a pultra, majd kivett hét (!) darab nagyméretű zsömlét az egyik konyhaszekrényből. Komótosan félbevágta mindet, majd megkente margarinnal, és amit kiszedett azt mind bele is pakolta. Leesett állal bámultam, amint kidobja a nemrég még tele lévő sonkás zacskót. A gusztusosan összeállított kaját rápakolta egy nagyobb tálcára, majd visszaindult a nappali felé. Ennyiből is leeshetett, hogy bár enni nem tud normálisan, arra azért figyel, hogy mit eszik! A férfiúi becsületéből viszont nem engedett, nemhogy megkérte volna Norah-t, hogy dobjon össze neki valamit, és visszament volna lesni a tv-t, nem, inkább vette a fáradságot és megcsinálta magának. Nagyi mindig is mondta, hogy büszke teremtések a férfiak! Tory Paul nyomában visszasomfordált a nappaliba.
- Paraszt! – motyogta Norah. A tartása elernyedt, majd visszakönyökölt az asztalra. Bal kezével megint eligazította a frufruját. – Hol is tartottunk?
- Fogalmam sincs, komolyan… Lefoglalt az, hogy a bátyád mennyi kaját képes magába tömni – motyogtam, megint a hűtőt bámulva. Nem valami nagy, amolyan átlagos kisfagyasztós hűtő. Ha Paul óránként megeszik hét zsömlét, és alszik mondjuk nyolc órát, az egy nap…
- Már vagy egy éve pusztítja a családi vagyont! Amióta megvan az a flancos tetkója, és félmeztelenül járkál, azóta kajál ennyit. Csak azt nem értem, hogy hova tűnik? Itthon tesped egész nap, vagy ne adj Isten, Rachelnél. Mozgás nuku… - forgatta meg a szemeit, amikor Paul felhorkant, majd elröhögte magát. – Bár, ami azt illeti, Rachel sokat javított rajta, amikor a közelében van… Olyan más lesz, a… a szemei… teljesen más. Annyira összeillenek, és nem gondolom úgy, hogy Rach rosszul választott volna, Paul egy lovag lesz mellette – nevetgélt halkan. – Képzeld, állítólag már el is jegyezte! – Ugyan halkan beszélt, de láttam az arcán, hogy alig bírja visszatartani a sikkantást.
- Sss, ne pletyizz már! – koppintottam a fejére. Felnevettett, és úgy csinált, mintha becipzárazná a száját. – Helyes! – bólogattam, majd elkezdtem a szalvétát hajtogatni. Akkorát ugrottam, amikor megszólalt a csengő, hogy majdnem leestem a székről. Norah hintázni kezdett a sajátján, hogy az utcára néző ablakon kilásson. Végül feladta, és felállt.
- Na, emlegetett szamár! – mosolygott. – Paul! Rach az!
Hallottam, ahogy megnyikordul az ágy, amikor Paul fölkel. Aztán még egyszer megszólalt a csengő – Rachel türelmetlen.
Végül meghallottam, ahogy megcsikordul az ajtó.
- Paul – sikította egy magas, női hang. – Hazajött! Istenem! Itthon van! Ma reggel! Egyszer csak besétált! – Teljesen magán kívül volt az örömtől, ezt már csak a hangjából is levettem.
- Én megmondtam, hogy nemsokára itthon lesz – mormolta Paul.
- Hol van Norah?! El kell mondanom neki is! – Azzal megindult felénk – ezt a magas sarkú cipője kopogásából állapítottam meg. – Norah! Norah!
- Itt vagyok! – felállt és a helyére csúsztatta a székét. Rachel berobogott a konyhába, majd Norah nyakába ugrott.
- Hazajött! Jake itthon van! – Norah szája is fülig szaladt, és egy könnycsepp folyt végig az arcán, visszaölelte Rachelt. Paul is betámolygott a konyhába. Az Ő arcán is egy hatalmas mosoly terpeszkedett. Ekkor esett le!
- Mi? – suttogtam magam elé. Ez a Jake már pénteken itthon volt! Emlékszem, ahogy Seth és Sam üdvözölte! Sam! Ő lehetett az egyik titokzatos hang! Hisz annyira ismerős volt! A hangsúly, és az a tekintély! Hogy is nem ismertem fel! – De… - megint csak suttogásra futotta. Egyszerűen nem találtam a dolog miértjét! Miért nem ment haza már pénteken?! És hol volt szombaton és vasárnap? Megint ezek a kérdések! És ott van még a negyedik hang is! Meg az a bevésődés… Ez a hely amellett, hogy nagyon szép, kezd nagyon bosszantani is! Ez a sok dolog! Mindig is utáltam, amikor nem tudtam valami lényegesről, amikor kimaradtam a buliból, meg minden…
- De hiszen már pént… - Itt összeakadt a tekintetem Pauléval. Az, ahogy nézett… Rögvest tudatosult bennem, hogy ez tabu téma. Belém is fojtotta a szót, de azt megfogadtam magamnak, hogy, amint lesz rá alkalmam, kiszedem belőle! Idő közben Tory is bejött a konyhába, vagyis inkább megállt a csillogó szemű Paul mellett.
- Csajok! Elég a szipogásból! – A szipogásra visszafordultam Norah-ék felé. Tényleg sírtak. Amolyan örömkönnyek lehettek, mert közben mind a ketten mosolyogtak. Paul odasétált Rachel mögé, és átölelte a derekát. A lány megpördült, és egy gyors csókot nyomott Paul meztelen mellkasára, majd szorosan belebújt az ölelésébe. Értem már, miről beszélt Norah… Paul úgy nézett Rachelre, hogy egyből leesett: még az életét is feláldozná a lányért. Teljesen beléjük merültem. Paul nyomott még egy csókot Rachel hajára, majd kicsit kintebb húzta, ki középről. Én csak ott ültem tök kukán, a tömeg szélén, és bámultam ki a fejemből. Éppen azt próbáltam kisilabizálni, hogy vajon Jake ennyire népszerű, hogy mindenki oda meg vissza van attól, hogy hazaért, vagy valami különleges kapcsolat köti össze Rachellel. Rachel, mintha megérezte volna, hogy lesem, felém fordult. Illedelmes mosolyfélét kerítettem a számra, majd felálltam, és a kezemet nyújtottam neki.
- Arielle Asnivar, Karen Smith, a helyi irodalom tanár lánya. – A bemutatkozásommal sikerült Rachel arcára még nagyobb mosolyt csalnom.
- Rachel Black, Karen Smith nem tanított, de tudom, hogy ki az, és kedveltem is – rázta meg a kezemet. A bőrünk színe nehezen ütött volna el ennél jobban. Az övé rézszínű volt, de nem az a hagyományos, hanem inkább, olyan rózsaszínes, míg az enyém fehér volt, bár nem hulla fehér, de azért a barnától még messze állt; valamint az enyém inkább volt az a barackos árnyalatú. Ez alapból nem látszik, de így, hogy egymás mellé raktuk a kezünket, hát, így elég feltűnő lett a különbség. A körmei frissen manikűrözve, szép munka. És az ujján ott díszelgett egy kicsi, egyköves, de annál szebb jegygyűrű. Tehát Norah-nak igaza volt, és Paul tényleg megkérte a kezét.
- Nagyon szép! – böktem a gyűrűre, mire elhúzta a kezét, és Paul mancsaiba rejtette.
- Köszönöm – susogta, majd Paul megcsókolta. Raachel arcának rézszínű bőrén halvány rózsaszín árnyalat futott át. Tényleg aranyosak együtt. Ekkor Tory mocorogni kezdett a sarokban.
- Arielle, menjünk már – nyögdécselte. Azt hiszem, most látta csak be, hogy Paul egyáltalán nem lehet az övé. Talán jobb is így, legalább nem lesz a sarkában.
- Oké, oké! Akkor mi mennénk! Norah, este hétkor? – kérdeztem még az ajtóból visszafordulva. Norah felkapta a fejét a hangomra; eddig nagyon el volt foglalva a gondolataival, szerintem azt sem hallotta, amikor megdicsértem Rachel gyűrűjét.
- Jah, oké, persze! Amelyikünk előbb kész van, az majd átmegy a másikhoz! – Bólintottam, majd a bejárati ajtó felé vettem az irányt.
- Sziasztok! – kiáltottam még be, amikor behúzta magam mögött az ajtót. Tory már az út másik oldalán volt. Az arcát ugyan nem láttam, de már a tempója is biztosított arról, hogy ma délután nem lesz vele sok gondom. Az önsajnálatban fog dagonyázni, miközben valószínűleg azon gondolkodik, hogy ki legyen a következő. Ezt gyors érésnek nevezzem, vagy egyszerűen csak hülyeségnek? Nem ez volt az első, hogy pórul járt, de sosem tanul a hibáiból. Számtalanszor koptatták már le nála idősebb, és vele egyidős fiúk is. Szerintem többször flörtölt életében, mint én. Soha nem fogok belelátni a fejébe, ugyan mit akar a nála sokkal idősebb pasiktól. Azt, hogy behúzzák a sikátorba? Hát, ha továbbra is így folytatja, esetleg még az is megeshet. Ahh, erre még én sem gondolhatok! Tory-nak nem lesz semmi baja! Egyszerűen csak utánozza a sok hülye mesehőst, akik már tíz évesen, a seggükön még ott lógó tojáshéjjal már smárolnak és randizgatnak.
Az ajtónál kénytelen volt megállni, de még most sem nézett rám, még csak be se szólt. Kinyitottam a lakást, és megint magam elé engedtem. Bement a konyhába, és hallottam, ahogy kinyitja a hűtőt. Csokikrém és nutella nincs itthon, tudtommal, szóval ezt nem tudja utánozni. Én továbbmentem, egészen a fürdőig. Kezet mostam, és kipakoltam a szekrényből mindenféle hajápolót, meg kozmetikumot. Szép sorban leraktam őket a mosdóra, majd beindítottam a mini radiátort, hogy jó meleg legyen, mire jövök fürdeni. Ezután a szobámba mentem, összeszedtem a tusfürdőmet, a borotvámat, meg egy váltás fehérneműt.
Fürdés után jöhetett a szépítkezés. Minden tőlem telhetőt megpróbáltam, hiszen, az első benyomás nagyon fontos, és mivel a külsőmet nézik meg először…
Egy szál törülközőben flangáltam a konyha és a fürdő között, mivel szükségem volt egy ollóra, hogy ki bírjam bontani a csomagolást, amibe Apámnál bebugyoláltam a cuccaimat. A pakolás a hajamon volt, az arcradírral már megvoltam, éppen a szemöldököm szedtem, amikor valaki kopogtatott az ajtón.
- Hé, Kicsim! Megjöttem! – kiáltott be Anyám. Leraktam a szemöldök csipeszt a mosdó mellé, és szorosabbra tekertem a törülközőt magam körül.
- Szia, Anyu! – Azzal kiléptem a fürdőből. Szerintem rögtön leesett neki, hogy menni készülök a buliba.
- Gondolom, elmész – kacsintott rám. Megforgattam a szemeimet, majd hogy az ollót visszarakjam, megindultam a konyha felé. Anyu követett. Beraktam a fiókba, aztán leültem a helyemre. Anyu velem szemben foglalt helyet, majd az állát a kezeire támasztva mély levegőt vett. Még jó, hogy leültem, mivel a törülköző elkezdett lefelé csúszni rajtam. Odakaptam, hogy megtartsam, és bentebb toltam a csücskét, nehogy véletlenül kijöjjön.
- Igen, ha nem bánod. – Ez így egész jó. Nem kértem engedélyt, de nem is jelentettem ki. Azt hiszem, ezt mostantól bevezetjük, az arany középút, csak, hogy érezze, hogy ő a főnök. Ez Apámnál is bevált volna…
- Jaj, dehogy! – legyintett, miközben megcsóválta a fejét. Imádom az Anyám! Meg mondjuk az is előny, hogy nincs mellette egy szőkeség, aki megmondja, hogy meddig, mikor és hová. – És mikor mennétek?
- Hát, este hétkor találkozunk Norah-val. Valami Port Angeles-i helyre megyünk, és nem tudom, hogy mikor érek haza. Ne riassz be, jó? – soroltam egy szuszra.
- Nem fogok, de azért majd kulcsold be magad után. – Komolyan mondta, mintha nem csináltam volna meg magamtól is. Bár az biztos, hogy a pénteki esetből okulva közelebb tolom a létrát, és kijjebb tárom az ablakomat. Ezzel lezártnak tekintettem a beszélgetést, és felálltam.
- Jó szórakozást! – kiáltotta még utánam, amikor magamra zártam a fürdő ajtót. Folytattam a készülődést, ott ahol abba hagytam.
Fél ötre végeztem az alapokkal, előkészítve ezzel a tereped a frizurakészítésnek, sminkelésnek, körömlakkozásnak, és a felöltözésnek. Nagyjából elképzeltem már, hogy mibe megyek, így ahhoz igazítottam a többit. Nem kell nagydologra gondolni, a kedvenc méregzöld felsőmet vettem föl, testhez simuló és melyén dekoltált, mégsem túl feltűnő. Ehhez felvettem a világos, már majdnem fehér nadrágom, és, vagy öt különböző árnyalatú zöld karkötőt, meg egy pár ezüstöt is. Kibányásztam a vékonyabb fehér bőrdzsekim és a hozzá passzoló egyszerű fehér balerina cipőm. A kabátot, és a cipőt az ágyra, illetve alá raktam, majd a szekrényemhez mentem, és kiszedtem a francia manikűrhöz szükséges lakkokat. Annyival bolondítottam meg a dolgot, hogy nem a sima barack színű lakkal kentem át, hanem egy átlátszóval, ami neonfényben lila és zöld színben pompázik. A hajammal viszont nem tudtam, hogy mit csináljak. Így hát fogtam a hajvasalót, meg a hajsütővasat, és beleugrottam a lábujjas papucsomba. Felkaptam a kardigánom a fogasról, és már indultam is át a szomszédba.
- Anyu! Átmegyek Norah-hoz, kell egy kis hajtanács! – Azzal lenyomtam a kilincset és már kint is voltam. Éppen nem esett, hála az égnek. Remélem, este se fog, élmény lenne balerina cipőben és belőtt hajjal elázni. Illedelmesen csöngettem, és a pulcsim alá dugtam a hajbizgentyűimet, mert a szél azért fújt, és Norah-ék háza mellett volt egy jó nagy fenyőfa, amiről a vizet pont rám fújta. Az ajtóban egy mosolygós Rachel állt, majd szélesre tárta előttem.
- Szia! – köszönt vidoran, majd arrébb állt, hogy be tudjak menni, bár még nem is mondtam neki, hogy azért jöttem. Megvártam, még becsukja az ajtót, majd úgy helyezkedtem a szűk folyosón, hogy Ő még pont mellém férjen. Lehúztam a pulcsim cipzárját, és kivettem belőle a cuccaimat.
- Igazából Norah-hoz jöttem, mert nem tudok mit kezdeni a hajammal – mosolyogtam rá. Nem sokkal volt nálam magasabb, de sokkal szebb volt. A bőrén sehol egy hiba, egy pattanás, a szemöldöke szépen szedve, a szempillái pedig... hát, ilyen hosszú pillákat csak a Cozmopolitan címlapján láttam eddig. Enyhén volt csak kisminkelve, de minek is sminkelte volna magát. A szemei gyönyörű csoki barnák, olyan igazi meleg színe volt a szemének, amibe élmény volt belenézni. A nappaliba érve Paulba botlottam, szó szerint. Ott hevert a padlón, majdnem a bejáratban, éppen valami szekrényt szerelt, vagy mit. Jó volt látni, hogy az Ő kezében is megfordul néha a csavarhúzó, meg a szerszámos láda, azok után, hogy eddig csak enni és tespedni láttam.
- Norah, Arielle az! – kiáltotta el magát Paul, majd felvigyorgott rám.
- Szia, Paul! – Olyan édesen mosolygott, hogy nem tudtam nem visszamosolyogni. Aztán Rachelre is rámosolygott, de az a mosoly valami hihetetlen volt. Ha valaki egyszer ilyet villantana rám, azt hiszem, hogy elolvadnék. Paul közben felpattant, de tényleg, olyan ruganyosan tápászkodott fel, mintha nem is Ő lenne. Aztán átölelte Rach-t és belecsókolt a nyakába. Lekaptam róluk a tekintetem, és inkább a fürdőből kivánszorgó Norah-t fürkésztem. Szürke felső volt rajta, és fehér nadrág. A haja még egy törülköző alá volt szorítva, de a körme már ki volt festve. Rám mosolygott, majd bekanyarodott a fürdő mellett lévő szobájába. Amikor kijött, egy hajszárító volt a kezében, és egy fésű. Intett, hogy kövessem. El is indultam felé, de nem egyedül. Rach lerázta Pault, és Ő is bejött a fürdőbe. Hárman szűkösen fértünk, ezért az ajtót már nem csuktuk be. Norah bedugta a mosdó fölé a hajszárítót, majd előre hajtott fejjel elkezdte szárítani azt.
- Mit kezdjek a hajammal? – birizgáltam egy tincset a tükörben. Rachel lépett mögém, és elkezdte emelgetni a tincseimet.
- Szerintem csak igazítsuk ki egy kicsit, és hagyd így, ilyen hullámosan. Ilyen a hajad természetesen nem? – kérdezte Rachel, miközben egy-egy göndörebb tincsemet az ujjai közé fogta.
- Ilyen – válaszoltam röviden, majd bedugtam a hajsütővasat a másik konnektorba. Amíg melegedett, Rachel feltűzte a frufrum, majd fújt rá egy kevés hajlakkot is. Hamar bemelegedett a szerkentyű. Megcsináltam volna magamnak, de Rach gyorsabb volt, felkapta, és az egyenes tincseket felcsavarta a forró sütővasra. Mindig is imádtam, amikor a hajamat buzerálták. Amikor kicsik voltunk sokat játszottunk ilyet az unokatestvéreimmel is, merthogy van, nem is egy, hanem kettő. Zina és Ajna, mind a ketten apai ágról, és mind a ketten idősebbek nálam. Amikor kicsit voltunk, sokszor hagytak minket megőrzésre a nagyiéknál, nyaranta. Mi pedig mindig szépen eljátszottunk, kivéve, amikor nagyapa kiküldött minket almát szedni. Na, akkor bedurcáztunk, és áthajigáltuk a legtöbb almát a szomszédba. Eszmefuttatásom alatt Rachel sikeresen begöndörítette egyenesebb tincseimet. Bár még elég természetellenes loknikban omlottak a vállamra, el tudtam képzelni a végeredményt. Neki is láttunk az ujjainkkal szétbontani a loknikat. Ehhez kevesebb idő kellett, majd lefújtuk hajlakkal. Úgy nézett ki, mint amikor nyáron kijöttem a strandon a medencéből, és hagytam csak úgy megszáradni. Tudom, hogy most is nyár van, de én erre az időjárásra nem tudok úgy tekinteni. Nekem a nyár húsz fok fölötti, napos időt jelent. Esetleg néha egy kis mennydörgős vihart, de nem állandó esőzést, és jó esetben tizenöt fokot. Rachel hátrébb lépett – vagyis ki a fürdőből -, hogy megszemlélje a frizurámat. Nekem személy szerint nagyon tetszett, egyszerű, pont olyan, mint én.
Rachelnek ügyes keze van, Norah haját is se perc alatt összehozta. Kivasalta, a frufruját oldalra igazította, majd két tincset lazán befont, és hátracsatolta, majd az ujját végighúzgálta néhányszor a fonáson, hogy kicsit szétzilálja a rendezett tincseket. Stílusosan egy rózsaszín hullámcsattal rögzítette a fonást, ami passzolt Norah sminkjéhez, és a később előkerült pink boleróhoz, meg a hasonló színű cipőhöz.
Miután kész lett a hajam, hazamentem, és feldobtam egy egyszerű sminket: spirál és szájfény. Felhúztam a cipőmet, és egy kistáskába belepakoltam a pénztárcám, a mobilom, és egy kis üveges ásványvizet. Éppen a lépcsőn másztam le, amikor megláttam az aljában álló Anyámat. Mikor leértem integettem neki, ugyan csak fél méterre volt tőlem, mégis, olyan jó kedvem volt, hogy csak vigyorogtam, és vigyorogtam. Ő is elmosolyodott, majd az integetős kezembe nyomott két húszdollárost.
- Anyuuu – csóváltam a fejem, mire Ő behajlította az ujjaimat, ezzel bele csomagolva a pénzt. – Köszi – motyogtam, majd nyomtam egy puszit az arcára. Felkaptam az előszobában lévő kisasztalkáról a kocsikulcsomat, aztán indultam is ki.
- Szia, Anyu! – kiáltottam még be, majd becsuktam magam után az ajtót. Norah éppen most jött át az úttesten, kezében ott volt egy esernyő. Én is akartam hozni, de nem fért be, és a kocsiban amúgy is van egy nagy esernyő. Megláthatta, hogy az ernyőjét kémlelem, mert magyarázkodni kezdett.
- Ha nem hoztam volna magammal, már félúton elkapna minket az eső. Mindig így járok, ha van nálam, akkor felesleges, ha nincs, akkor pedig bőrig ázok. Persze ez az esetek többségében nem mérvadó, mert itt folyton esik, szóval kihívom magam ellen a Sorsot, ha nem hozom el – hadarta, miközben hevesen gesztikulált, majd a végén kifújta a levegőt. Még pislogni sem volt időm a kisbeszámoló alatt, szóval most rákapcsoltam. – Igazából Brady felhívott – bökte ki. Fülig szaladt a szája, amiből levontam, hogy rosszat nem mondhatott.
- Na, mondd már! Mit akart? – bökdöstem meg. Megint felsóhajtott, majd visszatért a jelenbe.
- Tudod, nem mondtam, hogy a buli előtt lesz egy kis találkozó, a parton. Csak hogy tudjuk, ki jön, és ki nem, meg ilyenek. – Hevesen bólogattam, hogy folytassa már. – Na, szóval becsúszott még néhány ember, és Brady megkérdezte, hogy nem férnének-e be hozzánk…
- Szóval ettől vagy úgy feldobódva! – Játékosan megböktem a könyökömmel, mire felnevetett, majd kiriasztottam a kocsim.
- Átnézek Norah-ékhoz – kiáltottam be.
- Én is akarok menni! – sikkantott fel. Az agyamra megy! Ki sem találnám, hogy miért akar jönni…
- Minek? – kérdeztem ingerlékenyen, miközben olyan szorosra húztam a cipőmön a csomót, hogy nem tudom, hogyan fogom kibogozni valaha is… Nem válaszolt, csak kisétált, és lazán beleugrott a tornacipőjébe. Lehunytam a szemem, és ökölbe szorítottam a kezem a lakáskulcs körül. Igen, már van lakáskulcsom. Miután lebutítottam a péntekemet Anyámnak, elment, és másoltatott nekem egy kulcsot a házhoz, és egyet a riasztó dobozához. Van riasztóm is! Baromi szerencsésnek érezhetem magam, hogy pénteken Tory elterelte Anyám figyelmét arról, hogy be is kapcsolja! Nagy mákom volt, és ez csak szombaton tudatosult bennem. Végtére is, nem ettek meg a farkasok, pont ott volt az a létra, nem estem le az ablakból, megismertem Em-et, és nem tört el semmim. Azt hiszem, ezt hívják pokoli nagy szerencsének, vagy legalábbis örömnek az ürömben…
Kulcsra zártam csak az ajtót, a riasztóval nem volt kedvem vacakolni, ráadásul csak ide, a szomszédba megyünk. Tök feleslegesen, de azért körülnéztem az út szélén. Errefelé szökőévben körülbelül egyszer jár autó – a mieinket leszámítva. Tory szorgalmasan pakolgatta a lábait az én ritmusomra, bár nem igazán figyeltem rá, az feltűnt, hogy a vigyor ott terpeszkedik a képén…
„Ahh, ezek a mai fiatalok!” – Kevin mindig ezt mondta, ha Tory miatt panaszkodtam. Ezen általában felnevettem, és folytattuk tovább a napunkat, ott, ahol abbahagytuk.
Éppen hogy csak hozzá ért az ujjam a csengőhöz, már nyílt is ki az ajtó. Norah szélesen vigyorogva tárta szélesre azt előttem, és Tory előtt. Illedelmes lánykának neveltek, ezért magam elé engedtem Toryt.
- Anyukád átadta az üzenetem? – kérdezte izgatottan, majd karon ragadott. Behúzott a nappaliba, ahol Paul terpeszkedett a kanapén. Szokás szerint tömte a fejét valamivel. Most egy nagy tálnyi popcorn volt az ölében, és egy üveg víz mellette. A tv-ben valami idióta vígjáték dübörgött. Norah mit sem törődve a bátyjával, a konyha felé kezdett vonszolni. Leültünk egymással szembe az asztalhoz. Norah ivott valamit, az asztalon volt a pohara.
- Kérsz? – emelte fel a poharát, majd kisöpört egy rakoncátlan tincset a szeméből.
- Nem, köszi. – Egy szalvétával kezdtem babrálni. Közben azon gondolkodtam, hogy vajon van-e valami keresni valóm a mai buliban.
- Menyit mondott Anyud a buliról? – Az ujjával a pohár tetején körözött, miközben teli szájjal vigyorgott. Határozottan jókedve van ma. Nem én akarom elrontani, talán el kéne mennem abba a buliba…
- Igazából, csak annyit, hogy reggel benéztél, és hogy, ha akarok, akkor menjek el, de mindenképpen beszéljek vele előtte.
- Hát akkor nem sokat! – állapította meg vidáman. – Na, szóval Port Angelesbe mennénk. Csak a banda, meg néhány jófej lány. – Csöppet hadarni kezdett, de azért értettem, hogy mit mond, miközben az ujja egyre gyorsabban körözött a pohár peremén.
- Pontosabban? – ösztökéltem arra, hogy részletezze kicsit a névsort.
- Jön Em, Embryvel, Seth – hála az égnek Leah-nak dolga van -, Chris, Amoly, Colin, Brady. – Itt kicsit leragadt, és egy másodpercig a távolba meredt, olyan vágyakozó volt a pillantása. Remélem, ez a Brady gyerek rendes vele. –, Jared és Kim, ha van kedved, akkor Te és én. – A vágyakozó tekintet kérlelőbe ment át, majd kicsit megrökönyödött. – Ahh, bocs, Ninát kihagytam! Meg ne kérdezd, hogy honnan szedi a party infót, mert gőzöm sincs.
- Oké, megyek! – döntöttem el. Legalább megismerem kicsit a skacokat, és nem úgy fogok első nap beállítani a suliba, hogy én vagyok az ismeretlen, új csaj. Lesznek így is elegen, akik majd megbámulnak. Uhh, ebbe még belegondolni is rossz. – És mit vegyek fel?
- Ne csicsázd túl a dolgot. Valami egyszerű farmer egy kihívóbb felsővel, ennél többet én sem szoktam. Nem azért megyek bulizni – nem úgy, mint Nina -, hogy a pasik szeme kocsányon lógjon a kint felejtett push up-os melltartóm miatt, hanem hogy jól érezzem magam a barátaimmal. – A melltartós dolgon jót nevettem, pedig nem volt számomra ismeretlen a szituáció. Tavaly voltunk bulizni Kevinnel. Nagyon jól éreztük magunkat meg minden, erre oda támolygott Kevin mellé egy részeg lány, kivillanó tangával és hozzá passzoló melltartóval. Komolyan mondom, hányingerem volt tőle. Amikor meg lekérte Kevint riszálni, és elkezdte a melleit Kevin mellkasának dörgölni, hát ott majdnem lefordultam a székről. Kev úriember módjára elkísérte a lányt a wc-hez, és még útba is igazította, nehogy szerencsétlen a férfi mosdóba tévedjen be – újabb ékes példa arra, hogy miért ne részegedjek le.
- Nem szokásom közvetlenül fenék alatt végződő szoknyákat hordani – kacsintottam rá. Ekkor Tory szaladt be a konyhába. Elszaladt mellettem, majd Norah előtt megállt
- Norah! Paul kér valami sajtos szendvicset - csiripelte, majd a sarkán kezdett el hintázni. Norah szemöldöke összeszaladt, és a szeme is összeszűkült. Azt hiszem, tudom, mire gondol, nekem is bizsereg a tenyerem! Ideküldi az én szerencsétlen, szerelmes húgomat, hogy vigyen neki kaját! Jó, hogy nem már azt is kiköti, hogy ezüst tálcán kéri, desszertes villával, és egy üveg minőségi borral!
- Tory, lennél olyan szíves, és közölnéd Paullal, hogy, ha éhes, de nincs kedve megcsinálni magának a kaját, akkor legalább a száját nyissa ki és szóljon! Ne téged csicskáztasson! – Azzal összefonta a karjait a mellkasa előtt, és hátradőlt a széken. Olyan arcot vágott, hogy Paul helyében én még Norah lába nyomát is végig csókolgattam volna! Szellemileg valószínűleg Norah az érettebb. Hegyezni kezdtem a fülem, amikor a parketta megnyikordult. Gondolom, Paul indult el a konyha felé. Egy lépés, két lépés, három lépés… helyett befordult a konyhába. Te Szent Isten! Ennyire süket vagyok, vagy tényleg két lépéssel elérte a konyhát?! Meg sem állt, egészen a hűtőig ment, kinyitotta. Hatalmas markába belefért, annyi kaja, amit én még egy tálcára is alig bírtam volna rápakolni. Bacon, paradicsom, margarin, tojás – valószínűleg főtt –, egy doboz tej, sonka, sajt, és még valami hagyma. Mindet lepakolta a pultra, majd kivett hét (!) darab nagyméretű zsömlét az egyik konyhaszekrényből. Komótosan félbevágta mindet, majd megkente margarinnal, és amit kiszedett azt mind bele is pakolta. Leesett állal bámultam, amint kidobja a nemrég még tele lévő sonkás zacskót. A gusztusosan összeállított kaját rápakolta egy nagyobb tálcára, majd visszaindult a nappali felé. Ennyiből is leeshetett, hogy bár enni nem tud normálisan, arra azért figyel, hogy mit eszik! A férfiúi becsületéből viszont nem engedett, nemhogy megkérte volna Norah-t, hogy dobjon össze neki valamit, és visszament volna lesni a tv-t, nem, inkább vette a fáradságot és megcsinálta magának. Nagyi mindig is mondta, hogy büszke teremtések a férfiak! Tory Paul nyomában visszasomfordált a nappaliba.
- Paraszt! – motyogta Norah. A tartása elernyedt, majd visszakönyökölt az asztalra. Bal kezével megint eligazította a frufruját. – Hol is tartottunk?
- Fogalmam sincs, komolyan… Lefoglalt az, hogy a bátyád mennyi kaját képes magába tömni – motyogtam, megint a hűtőt bámulva. Nem valami nagy, amolyan átlagos kisfagyasztós hűtő. Ha Paul óránként megeszik hét zsömlét, és alszik mondjuk nyolc órát, az egy nap…
- Már vagy egy éve pusztítja a családi vagyont! Amióta megvan az a flancos tetkója, és félmeztelenül járkál, azóta kajál ennyit. Csak azt nem értem, hogy hova tűnik? Itthon tesped egész nap, vagy ne adj Isten, Rachelnél. Mozgás nuku… - forgatta meg a szemeit, amikor Paul felhorkant, majd elröhögte magát. – Bár, ami azt illeti, Rachel sokat javított rajta, amikor a közelében van… Olyan más lesz, a… a szemei… teljesen más. Annyira összeillenek, és nem gondolom úgy, hogy Rach rosszul választott volna, Paul egy lovag lesz mellette – nevetgélt halkan. – Képzeld, állítólag már el is jegyezte! – Ugyan halkan beszélt, de láttam az arcán, hogy alig bírja visszatartani a sikkantást.
- Sss, ne pletyizz már! – koppintottam a fejére. Felnevettett, és úgy csinált, mintha becipzárazná a száját. – Helyes! – bólogattam, majd elkezdtem a szalvétát hajtogatni. Akkorát ugrottam, amikor megszólalt a csengő, hogy majdnem leestem a székről. Norah hintázni kezdett a sajátján, hogy az utcára néző ablakon kilásson. Végül feladta, és felállt.
- Na, emlegetett szamár! – mosolygott. – Paul! Rach az!
Hallottam, ahogy megnyikordul az ágy, amikor Paul fölkel. Aztán még egyszer megszólalt a csengő – Rachel türelmetlen.
Végül meghallottam, ahogy megcsikordul az ajtó.
- Paul – sikította egy magas, női hang. – Hazajött! Istenem! Itthon van! Ma reggel! Egyszer csak besétált! – Teljesen magán kívül volt az örömtől, ezt már csak a hangjából is levettem.
- Én megmondtam, hogy nemsokára itthon lesz – mormolta Paul.
- Hol van Norah?! El kell mondanom neki is! – Azzal megindult felénk – ezt a magas sarkú cipője kopogásából állapítottam meg. – Norah! Norah!
- Itt vagyok! – felállt és a helyére csúsztatta a székét. Rachel berobogott a konyhába, majd Norah nyakába ugrott.
- Hazajött! Jake itthon van! – Norah szája is fülig szaladt, és egy könnycsepp folyt végig az arcán, visszaölelte Rachelt. Paul is betámolygott a konyhába. Az Ő arcán is egy hatalmas mosoly terpeszkedett. Ekkor esett le!
- Mi? – suttogtam magam elé. Ez a Jake már pénteken itthon volt! Emlékszem, ahogy Seth és Sam üdvözölte! Sam! Ő lehetett az egyik titokzatos hang! Hisz annyira ismerős volt! A hangsúly, és az a tekintély! Hogy is nem ismertem fel! – De… - megint csak suttogásra futotta. Egyszerűen nem találtam a dolog miértjét! Miért nem ment haza már pénteken?! És hol volt szombaton és vasárnap? Megint ezek a kérdések! És ott van még a negyedik hang is! Meg az a bevésődés… Ez a hely amellett, hogy nagyon szép, kezd nagyon bosszantani is! Ez a sok dolog! Mindig is utáltam, amikor nem tudtam valami lényegesről, amikor kimaradtam a buliból, meg minden…
- De hiszen már pént… - Itt összeakadt a tekintetem Pauléval. Az, ahogy nézett… Rögvest tudatosult bennem, hogy ez tabu téma. Belém is fojtotta a szót, de azt megfogadtam magamnak, hogy, amint lesz rá alkalmam, kiszedem belőle! Idő közben Tory is bejött a konyhába, vagyis inkább megállt a csillogó szemű Paul mellett.
- Csajok! Elég a szipogásból! – A szipogásra visszafordultam Norah-ék felé. Tényleg sírtak. Amolyan örömkönnyek lehettek, mert közben mind a ketten mosolyogtak. Paul odasétált Rachel mögé, és átölelte a derekát. A lány megpördült, és egy gyors csókot nyomott Paul meztelen mellkasára, majd szorosan belebújt az ölelésébe. Értem már, miről beszélt Norah… Paul úgy nézett Rachelre, hogy egyből leesett: még az életét is feláldozná a lányért. Teljesen beléjük merültem. Paul nyomott még egy csókot Rachel hajára, majd kicsit kintebb húzta, ki középről. Én csak ott ültem tök kukán, a tömeg szélén, és bámultam ki a fejemből. Éppen azt próbáltam kisilabizálni, hogy vajon Jake ennyire népszerű, hogy mindenki oda meg vissza van attól, hogy hazaért, vagy valami különleges kapcsolat köti össze Rachellel. Rachel, mintha megérezte volna, hogy lesem, felém fordult. Illedelmes mosolyfélét kerítettem a számra, majd felálltam, és a kezemet nyújtottam neki.
- Arielle Asnivar, Karen Smith, a helyi irodalom tanár lánya. – A bemutatkozásommal sikerült Rachel arcára még nagyobb mosolyt csalnom.
- Rachel Black, Karen Smith nem tanított, de tudom, hogy ki az, és kedveltem is – rázta meg a kezemet. A bőrünk színe nehezen ütött volna el ennél jobban. Az övé rézszínű volt, de nem az a hagyományos, hanem inkább, olyan rózsaszínes, míg az enyém fehér volt, bár nem hulla fehér, de azért a barnától még messze állt; valamint az enyém inkább volt az a barackos árnyalatú. Ez alapból nem látszik, de így, hogy egymás mellé raktuk a kezünket, hát, így elég feltűnő lett a különbség. A körmei frissen manikűrözve, szép munka. És az ujján ott díszelgett egy kicsi, egyköves, de annál szebb jegygyűrű. Tehát Norah-nak igaza volt, és Paul tényleg megkérte a kezét.
- Nagyon szép! – böktem a gyűrűre, mire elhúzta a kezét, és Paul mancsaiba rejtette.
- Köszönöm – susogta, majd Paul megcsókolta. Raachel arcának rézszínű bőrén halvány rózsaszín árnyalat futott át. Tényleg aranyosak együtt. Ekkor Tory mocorogni kezdett a sarokban.
- Arielle, menjünk már – nyögdécselte. Azt hiszem, most látta csak be, hogy Paul egyáltalán nem lehet az övé. Talán jobb is így, legalább nem lesz a sarkában.
- Oké, oké! Akkor mi mennénk! Norah, este hétkor? – kérdeztem még az ajtóból visszafordulva. Norah felkapta a fejét a hangomra; eddig nagyon el volt foglalva a gondolataival, szerintem azt sem hallotta, amikor megdicsértem Rachel gyűrűjét.
- Jah, oké, persze! Amelyikünk előbb kész van, az majd átmegy a másikhoz! – Bólintottam, majd a bejárati ajtó felé vettem az irányt.
- Sziasztok! – kiáltottam még be, amikor behúzta magam mögött az ajtót. Tory már az út másik oldalán volt. Az arcát ugyan nem láttam, de már a tempója is biztosított arról, hogy ma délután nem lesz vele sok gondom. Az önsajnálatban fog dagonyázni, miközben valószínűleg azon gondolkodik, hogy ki legyen a következő. Ezt gyors érésnek nevezzem, vagy egyszerűen csak hülyeségnek? Nem ez volt az első, hogy pórul járt, de sosem tanul a hibáiból. Számtalanszor koptatták már le nála idősebb, és vele egyidős fiúk is. Szerintem többször flörtölt életében, mint én. Soha nem fogok belelátni a fejébe, ugyan mit akar a nála sokkal idősebb pasiktól. Azt, hogy behúzzák a sikátorba? Hát, ha továbbra is így folytatja, esetleg még az is megeshet. Ahh, erre még én sem gondolhatok! Tory-nak nem lesz semmi baja! Egyszerűen csak utánozza a sok hülye mesehőst, akik már tíz évesen, a seggükön még ott lógó tojáshéjjal már smárolnak és randizgatnak.
Az ajtónál kénytelen volt megállni, de még most sem nézett rám, még csak be se szólt. Kinyitottam a lakást, és megint magam elé engedtem. Bement a konyhába, és hallottam, ahogy kinyitja a hűtőt. Csokikrém és nutella nincs itthon, tudtommal, szóval ezt nem tudja utánozni. Én továbbmentem, egészen a fürdőig. Kezet mostam, és kipakoltam a szekrényből mindenféle hajápolót, meg kozmetikumot. Szép sorban leraktam őket a mosdóra, majd beindítottam a mini radiátort, hogy jó meleg legyen, mire jövök fürdeni. Ezután a szobámba mentem, összeszedtem a tusfürdőmet, a borotvámat, meg egy váltás fehérneműt.
Fürdés után jöhetett a szépítkezés. Minden tőlem telhetőt megpróbáltam, hiszen, az első benyomás nagyon fontos, és mivel a külsőmet nézik meg először…
Egy szál törülközőben flangáltam a konyha és a fürdő között, mivel szükségem volt egy ollóra, hogy ki bírjam bontani a csomagolást, amibe Apámnál bebugyoláltam a cuccaimat. A pakolás a hajamon volt, az arcradírral már megvoltam, éppen a szemöldököm szedtem, amikor valaki kopogtatott az ajtón.
- Hé, Kicsim! Megjöttem! – kiáltott be Anyám. Leraktam a szemöldök csipeszt a mosdó mellé, és szorosabbra tekertem a törülközőt magam körül.
- Szia, Anyu! – Azzal kiléptem a fürdőből. Szerintem rögtön leesett neki, hogy menni készülök a buliba.
- Gondolom, elmész – kacsintott rám. Megforgattam a szemeimet, majd hogy az ollót visszarakjam, megindultam a konyha felé. Anyu követett. Beraktam a fiókba, aztán leültem a helyemre. Anyu velem szemben foglalt helyet, majd az állát a kezeire támasztva mély levegőt vett. Még jó, hogy leültem, mivel a törülköző elkezdett lefelé csúszni rajtam. Odakaptam, hogy megtartsam, és bentebb toltam a csücskét, nehogy véletlenül kijöjjön.
- Igen, ha nem bánod. – Ez így egész jó. Nem kértem engedélyt, de nem is jelentettem ki. Azt hiszem, ezt mostantól bevezetjük, az arany középút, csak, hogy érezze, hogy ő a főnök. Ez Apámnál is bevált volna…
- Jaj, dehogy! – legyintett, miközben megcsóválta a fejét. Imádom az Anyám! Meg mondjuk az is előny, hogy nincs mellette egy szőkeség, aki megmondja, hogy meddig, mikor és hová. – És mikor mennétek?
- Hát, este hétkor találkozunk Norah-val. Valami Port Angeles-i helyre megyünk, és nem tudom, hogy mikor érek haza. Ne riassz be, jó? – soroltam egy szuszra.
- Nem fogok, de azért majd kulcsold be magad után. – Komolyan mondta, mintha nem csináltam volna meg magamtól is. Bár az biztos, hogy a pénteki esetből okulva közelebb tolom a létrát, és kijjebb tárom az ablakomat. Ezzel lezártnak tekintettem a beszélgetést, és felálltam.
- Jó szórakozást! – kiáltotta még utánam, amikor magamra zártam a fürdő ajtót. Folytattam a készülődést, ott ahol abba hagytam.
Fél ötre végeztem az alapokkal, előkészítve ezzel a tereped a frizurakészítésnek, sminkelésnek, körömlakkozásnak, és a felöltözésnek. Nagyjából elképzeltem már, hogy mibe megyek, így ahhoz igazítottam a többit. Nem kell nagydologra gondolni, a kedvenc méregzöld felsőmet vettem föl, testhez simuló és melyén dekoltált, mégsem túl feltűnő. Ehhez felvettem a világos, már majdnem fehér nadrágom, és, vagy öt különböző árnyalatú zöld karkötőt, meg egy pár ezüstöt is. Kibányásztam a vékonyabb fehér bőrdzsekim és a hozzá passzoló egyszerű fehér balerina cipőm. A kabátot, és a cipőt az ágyra, illetve alá raktam, majd a szekrényemhez mentem, és kiszedtem a francia manikűrhöz szükséges lakkokat. Annyival bolondítottam meg a dolgot, hogy nem a sima barack színű lakkal kentem át, hanem egy átlátszóval, ami neonfényben lila és zöld színben pompázik. A hajammal viszont nem tudtam, hogy mit csináljak. Így hát fogtam a hajvasalót, meg a hajsütővasat, és beleugrottam a lábujjas papucsomba. Felkaptam a kardigánom a fogasról, és már indultam is át a szomszédba.
- Anyu! Átmegyek Norah-hoz, kell egy kis hajtanács! – Azzal lenyomtam a kilincset és már kint is voltam. Éppen nem esett, hála az égnek. Remélem, este se fog, élmény lenne balerina cipőben és belőtt hajjal elázni. Illedelmesen csöngettem, és a pulcsim alá dugtam a hajbizgentyűimet, mert a szél azért fújt, és Norah-ék háza mellett volt egy jó nagy fenyőfa, amiről a vizet pont rám fújta. Az ajtóban egy mosolygós Rachel állt, majd szélesre tárta előttem.
- Szia! – köszönt vidoran, majd arrébb állt, hogy be tudjak menni, bár még nem is mondtam neki, hogy azért jöttem. Megvártam, még becsukja az ajtót, majd úgy helyezkedtem a szűk folyosón, hogy Ő még pont mellém férjen. Lehúztam a pulcsim cipzárját, és kivettem belőle a cuccaimat.
- Igazából Norah-hoz jöttem, mert nem tudok mit kezdeni a hajammal – mosolyogtam rá. Nem sokkal volt nálam magasabb, de sokkal szebb volt. A bőrén sehol egy hiba, egy pattanás, a szemöldöke szépen szedve, a szempillái pedig... hát, ilyen hosszú pillákat csak a Cozmopolitan címlapján láttam eddig. Enyhén volt csak kisminkelve, de minek is sminkelte volna magát. A szemei gyönyörű csoki barnák, olyan igazi meleg színe volt a szemének, amibe élmény volt belenézni. A nappaliba érve Paulba botlottam, szó szerint. Ott hevert a padlón, majdnem a bejáratban, éppen valami szekrényt szerelt, vagy mit. Jó volt látni, hogy az Ő kezében is megfordul néha a csavarhúzó, meg a szerszámos láda, azok után, hogy eddig csak enni és tespedni láttam.
- Norah, Arielle az! – kiáltotta el magát Paul, majd felvigyorgott rám.
- Szia, Paul! – Olyan édesen mosolygott, hogy nem tudtam nem visszamosolyogni. Aztán Rachelre is rámosolygott, de az a mosoly valami hihetetlen volt. Ha valaki egyszer ilyet villantana rám, azt hiszem, hogy elolvadnék. Paul közben felpattant, de tényleg, olyan ruganyosan tápászkodott fel, mintha nem is Ő lenne. Aztán átölelte Rach-t és belecsókolt a nyakába. Lekaptam róluk a tekintetem, és inkább a fürdőből kivánszorgó Norah-t fürkésztem. Szürke felső volt rajta, és fehér nadrág. A haja még egy törülköző alá volt szorítva, de a körme már ki volt festve. Rám mosolygott, majd bekanyarodott a fürdő mellett lévő szobájába. Amikor kijött, egy hajszárító volt a kezében, és egy fésű. Intett, hogy kövessem. El is indultam felé, de nem egyedül. Rach lerázta Pault, és Ő is bejött a fürdőbe. Hárman szűkösen fértünk, ezért az ajtót már nem csuktuk be. Norah bedugta a mosdó fölé a hajszárítót, majd előre hajtott fejjel elkezdte szárítani azt.
- Mit kezdjek a hajammal? – birizgáltam egy tincset a tükörben. Rachel lépett mögém, és elkezdte emelgetni a tincseimet.
- Szerintem csak igazítsuk ki egy kicsit, és hagyd így, ilyen hullámosan. Ilyen a hajad természetesen nem? – kérdezte Rachel, miközben egy-egy göndörebb tincsemet az ujjai közé fogta.
- Ilyen – válaszoltam röviden, majd bedugtam a hajsütővasat a másik konnektorba. Amíg melegedett, Rachel feltűzte a frufrum, majd fújt rá egy kevés hajlakkot is. Hamar bemelegedett a szerkentyű. Megcsináltam volna magamnak, de Rach gyorsabb volt, felkapta, és az egyenes tincseket felcsavarta a forró sütővasra. Mindig is imádtam, amikor a hajamat buzerálták. Amikor kicsik voltunk sokat játszottunk ilyet az unokatestvéreimmel is, merthogy van, nem is egy, hanem kettő. Zina és Ajna, mind a ketten apai ágról, és mind a ketten idősebbek nálam. Amikor kicsit voltunk, sokszor hagytak minket megőrzésre a nagyiéknál, nyaranta. Mi pedig mindig szépen eljátszottunk, kivéve, amikor nagyapa kiküldött minket almát szedni. Na, akkor bedurcáztunk, és áthajigáltuk a legtöbb almát a szomszédba. Eszmefuttatásom alatt Rachel sikeresen begöndörítette egyenesebb tincseimet. Bár még elég természetellenes loknikban omlottak a vállamra, el tudtam képzelni a végeredményt. Neki is láttunk az ujjainkkal szétbontani a loknikat. Ehhez kevesebb idő kellett, majd lefújtuk hajlakkal. Úgy nézett ki, mint amikor nyáron kijöttem a strandon a medencéből, és hagytam csak úgy megszáradni. Tudom, hogy most is nyár van, de én erre az időjárásra nem tudok úgy tekinteni. Nekem a nyár húsz fok fölötti, napos időt jelent. Esetleg néha egy kis mennydörgős vihart, de nem állandó esőzést, és jó esetben tizenöt fokot. Rachel hátrébb lépett – vagyis ki a fürdőből -, hogy megszemlélje a frizurámat. Nekem személy szerint nagyon tetszett, egyszerű, pont olyan, mint én.
Rachelnek ügyes keze van, Norah haját is se perc alatt összehozta. Kivasalta, a frufruját oldalra igazította, majd két tincset lazán befont, és hátracsatolta, majd az ujját végighúzgálta néhányszor a fonáson, hogy kicsit szétzilálja a rendezett tincseket. Stílusosan egy rózsaszín hullámcsattal rögzítette a fonást, ami passzolt Norah sminkjéhez, és a később előkerült pink boleróhoz, meg a hasonló színű cipőhöz.
Miután kész lett a hajam, hazamentem, és feldobtam egy egyszerű sminket: spirál és szájfény. Felhúztam a cipőmet, és egy kistáskába belepakoltam a pénztárcám, a mobilom, és egy kis üveges ásványvizet. Éppen a lépcsőn másztam le, amikor megláttam az aljában álló Anyámat. Mikor leértem integettem neki, ugyan csak fél méterre volt tőlem, mégis, olyan jó kedvem volt, hogy csak vigyorogtam, és vigyorogtam. Ő is elmosolyodott, majd az integetős kezembe nyomott két húszdollárost.
- Anyuuu – csóváltam a fejem, mire Ő behajlította az ujjaimat, ezzel bele csomagolva a pénzt. – Köszi – motyogtam, majd nyomtam egy puszit az arcára. Felkaptam az előszobában lévő kisasztalkáról a kocsikulcsomat, aztán indultam is ki.
- Szia, Anyu! – kiáltottam még be, majd becsuktam magam után az ajtót. Norah éppen most jött át az úttesten, kezében ott volt egy esernyő. Én is akartam hozni, de nem fért be, és a kocsiban amúgy is van egy nagy esernyő. Megláthatta, hogy az ernyőjét kémlelem, mert magyarázkodni kezdett.
- Ha nem hoztam volna magammal, már félúton elkapna minket az eső. Mindig így járok, ha van nálam, akkor felesleges, ha nincs, akkor pedig bőrig ázok. Persze ez az esetek többségében nem mérvadó, mert itt folyton esik, szóval kihívom magam ellen a Sorsot, ha nem hozom el – hadarta, miközben hevesen gesztikulált, majd a végén kifújta a levegőt. Még pislogni sem volt időm a kisbeszámoló alatt, szóval most rákapcsoltam. – Igazából Brady felhívott – bökte ki. Fülig szaladt a szája, amiből levontam, hogy rosszat nem mondhatott.
- Na, mondd már! Mit akart? – bökdöstem meg. Megint felsóhajtott, majd visszatért a jelenbe.
- Tudod, nem mondtam, hogy a buli előtt lesz egy kis találkozó, a parton. Csak hogy tudjuk, ki jön, és ki nem, meg ilyenek. – Hevesen bólogattam, hogy folytassa már. – Na, szóval becsúszott még néhány ember, és Brady megkérdezte, hogy nem férnének-e be hozzánk…
- Szóval ettől vagy úgy feldobódva! – Játékosan megböktem a könyökömmel, mire felnevetett, majd kiriasztottam a kocsim.
Én vezettem, Norah pedig az anyósülésről navigált, mert sötétben még nem találtam el First Beach parkolójába. A Hold csak úgy világított, ha nem kacsoltam volna fel a reflektorokat, valószínűleg akkor is odataláltunk volna. Bekanyarodtam a parkolóba, és beálltam a három már ott parkoló autó mellé. Legalább nem mi vagyunk az elsők, annál kevesebbet kell fagyoskodnunk a kocsimban, minél hamarabb indulunk. Norah kipattant a kocsiból, én pedig komótosan követtem. Nem tudtam, hogy mire számítsak. Halvány mosoly ült ki az arcomra, mivel az izgalom nem tudta teljesen elfedni a jókedvem. Hatan ácsorogtak a parkolóban, velünk együtt már nyolcan. Norah már csacsogott, én pedig most értem oda a beszélgető társaság szélére. Em-et rögtön kiszúrtam, feltételem szerint Embry kezét fogta. Mellettük egy szőke hajú lány állt, Ő biztos Nina, az arckifejezése legalábbis erről árulkodott volna, ha már részletes személyleírást nem kapok róla. Rövid, kék ruha, feltűzött, egyenes szőke haj, erős smink, és lenéző tekintet. Mellettük egy ismeretlen pár állt. A lánynak kicsit szögletes arca volt, és hosszú, sötétbarna haja, valamint rézszínű bőre. A srác nekem nem annyira jött be, a mosolya tényleg szédítően fehér, pláne, amit a lányra villantott. Kidolgozott teste volt, és olyan magas volt, hogy szegény csajszinak biztos sámli kell, ha meg akarja csókolni. Mellettük pedig még egy srác állt, Ő is magas volt, bár nem annyira, mint az előző. Ki volt gyúrva, de nem annyira látványosan, mint a másik srác, és engem stírölt. Rögtön lesütöttem a szemem, és inkább ott maradtam, ahol voltam. Ekkor viszont Norah felkonferált.
- Hé, srácok! Ő itt Arielle – azzal felém bökött. Felemeltem a fejem, és örültem, hogy nem mondta, hogy az irosz tanár lánya vagyok, mert akkor tuti, hogy egyesek már ezért is lenéznének.
- Hello – motyogtam, majd leküzdve szégyenlősségemet, rámosolyogtam a társaságra.
- Ari, Em-et már ismered, Ő itt Embry – kacsintott rám, majd a srác felé bökött, akinek akkora vigyor ült a képén, hogy ezen nem tudtam nem szélesen elmosolyodni. Most tűnt csak fel, hogy rajta is annyi izom van, mint a másik párban álló srácon, bár Ő nem annyira magas.
- Szeva, csajszi! – üdvözölt barátságosan. Em felmosolygott rá, majd aprót bólintott. Vajon menyit hallott róla ez a srác? Norah tovább mutogatott.
- Ők itt Kim és Jared – bökött a másik párra. A lány visszafogottan mosolygott, a fiú viszont úgy, mint Embry, teli pofából küldte felém a harminckét fogas vigyorát.
- Ő pedig Chris – bökött az egyedül ácsingózó srác felé.
- Szia – mondta majd a kezét nyújtotta. Kihámoztam a sajátomat a zsebemből, majd kezet fogtam vele. Férfias kézfogása van, az biztos.
- Jah, az meg ott Nina – közölte Norah mellékesen a nyilvánvalót. Biccentettem Nina felé, aki még csak rám nézni sem volt hajlandó. Hát így próbáljon meg vele barátkozni az ember. Ekkor befutott még egy kocsi, a reflektora pedig megvilágított két baromkodó srácot a parkoló bejáratánál. Nem hittem a szememnek, az egyik srác, aki kiszállt a kocsiból, nem más volt, mint Mike Newton. Az a Mike, akivel még az első estémen találkoztam a sportszerboltban. Egy alacsony, göndör hajú lány karolt bele, és csacsogott neki valamiről, de megállás nélkül. Mögöttük egy másik, náluk sokkal szolidabb pár sétált felénk. Egy világos barna hajú lány, és egy sötét hajú, vékonyka, szemüveges srác. Nem az a tipikus alfahím. Ezen jót mosolyogtam.
- Hello mindenki – köszönt Mike, majd észrevett engem. – Hé, Hableány! Hát téged is látni?!
- Hát – rántottam meg a vállam, majd inkább visszavonulót fújtam a Mike-kal való beszélgetésben, mert a kis göndör hajú lány úgy nézett rám, hogy egyből tudatosult bennem, Mike foglalt. Nem mintha rámásztam volna egy ilyen Mike Newton kaliberű srácra, az ilyeneket meghagyom a csacsoghatnékban szenvedő lányoknak.
Norah mellém állt, majd bemutatta a lányt, és a másik párt is. Jessica-nak hívták Mike barátnőjét, és Angelának, a nekem sokkal szimpatikusabb hallgatag lányt, a barátját pedig Bennek. Az ismerkedés végére befutott a másik két srác is, akiket a reflektor fényében véltem felfedezni. Mind a ketten magasak, izmosak, és helyesek voltak. Ez biztos valami La Push-i jellemvonása az itteni pasiknak. Ilyen gyér fénynél a különbséget csak a hajuk hosszában láttam, mert míg egyikőjüknek rövid, felnyírt haja volt, addig a másiknak szintén felnyírt, de zselézett, és melírozott.
- Halihó – röhögcsélte az egyik, a melírozott hajú, majd beleöklözött Chris vállába, aki ezután lepacsizott vele.
- Ciao – dörmögte a másik srác is. Ahogy Norah rápillantott, szinte biztos voltam benne, hogy Ő Brady. Meg kell hagyni, egész helyes, de még ha nagyon tetszene, se hajtanék rá egy olyan srácra, aki a barátnőmnek is tetszik. Ez annyi összeveszéssel jár, másrészt soha nem voltam még úgy igazán szerelmes. Addig meg minek gyötörjem magam.
- Srácok, Ő Arielle – ütögette meg a mellette álló Brady vállát. Mind a két fiú felém fordult.
- Colin vagyok – kapott fel a melírozott hajú srác, és jól megszorongatott. De legalább azzal nem lehet vádolni, hogy zárkózott. Brady visszafogottabban köszönt, Ő csak simán megölelt és megkérdezte, hogy tetszik La Push. Őszintén mondhattam neki azt, hogy eddig nagyon bejön.
- Már csak Seth-re várunk – jelentette be Embry. Én megpályáztam a kocsikat egymástól elválasztó betonszegélyt, és lehuppantam rá.
- Nem – csacsogta Jessica. – Szóltunk Tylerek is. Ő is jön – magyarázta, majd rögtön visszafordult Mike felé.
A hajammal kezdetem el szórakozni, amíg vártunk. Befontam, piszkáltam, csavargattam, és egyszer még rágcsáltam is, pedig azt nem szoktam. Aztán, amikor ezt meguntam, jöttek a lábaim. Kinyújtottam, majd behúztam őket. A többiek is halkan sutyorogtak, volt, aki követte a példám, és leült. Aztán Chris egyszer csak ledobta magát mellém.
- Szia – motyogta, majd Ő is kinyújtotta a lábait.
- Szia – motyorásztam, majd tovább piszmogtam.
- Zavar, hogy letelepedtem ide melléd? – kérdezte egy csibészes mosollyal az arcán. A könyököm végével lazán megböktem.
- Egyáltalán nem – mosolyogtam én is.
Ücsörögtünk még ott egy ideig, aztán végre befutott Seth, és az a Tyler gyerek is. Seth – most már mondhatom ezt – tipikus La Push-i srác, míg Tyler fekete bőrű, magas fiú volt, de egész kedves – már amennyit beszélgettem vele. Aztán megbeszéltük, hogy mivel négy kocsi van, ezért kell négy sofőr, aki nem iszik. Én természetesen jelentkeztem, vállalta még Jared, Embry, és Ben is, hogy nem iszik, aztán csoportosultunk. Az én kocsimba lett végül beosztva Norah, Collin és Brady. Nem igazán csodálkoztam ezen, hiszen, ezt beszéltük meg, és amúgy is, Norah volt a szervező. A többiek is rendeződtek. Emalica, Embry, Nina és Seth ültek Em kocsijában. Jared, Kim, Chris és Tyler Jaredében. Jessica, Mike, Ang és Ben pedig Mike autójával indultak el Port Angelesbe. Az idő fél kilenc felé járhatott.
Az úton, nem voltak sokan, szinte csak mi vettük igénybe a sztrádát. Nem mentem gyorsan, mégis mi voltunk a legelsők, és mögöttünk csak jóval lemaradva haladt Mike. A fák zöld kerítésként meredeztek az út szélén, kemény korlátot építve az erdő szélén. Nem mondanám, hogy félelmetes lett volna, sőt, inkább csábított, de most nem igazán tudtam befelé figyelni, hiszen most én feleltem még három ember testi épségéért. A város fényeit már messzebbről is látni lehetett. Amint beértünk a lakott területre, kicsit lassítottam. Innentől Norah navigált. Egészen átmentünk a városon, ki a széléig, ahol kis kanyargós utcák követték egymást, teli fiatalokkal, és szórakozóhelyekkel. Egyik jobban ki volt világítva, mint a másik. Már a kíváncsiság is felütötte bennem a fejét, hogy vajon melyik neon feliratos hely előtt szól Norah, hogy parkoljak le. Legalább az a veszély nem fenyegetett, hogy összefutok néhány nem kívánatos ismerősömmel. Norah egy eldugott, szűk utcába navigált, ahová nem láttam bemenni embereket. Elég hosszú volt ez az utca, és valószínűleg nem ez volt az a rész, ahonnan behajtanak az emberek, mert minden parkoló kocsi orra az ellenkező irányba állt. Nem törődve ezzel tovább hajtotta, és már hallani is lehetett a szórakozóhelyről kihallatszódó tompa basszus lüktetését. Leparkoltam az első szabad helyre, és megpróbáltam úgy beállni, hogy hulla fáradtan is képes legyek majd baleset nélkül is kitolatni. Feltekertem az ablakot, és kinyomtam a rádiót. Én voltam az, aki utolsónak szállt ki a kocsiból. A többiek már a fal mellett vártak engem, és az utolsó két kocsit.
Amikor mindenki megérkezett, együttes erővel indultunk el a bejárat felé. Közelebb érve egy kisebb sor fogadott minket. Beálltunk a végére, és csacsogva vártuk, hogy végre bejussunk, ahol az igazi buli zajlik. Az ajtóhoz érve két jól megtermett pasas fogadott minket, akik közölték, hogy a csajokat kilenc után már ingyen is beengedik, szóval Norah jó helyre hozott minket. A fiúknak már fizetniük kellett, de nem igazán láttam, hogy ez zavarta volna valamelyiket is. Viccelődve léptünk be a party közepébe, majd a csajok a hátsó kis bokszok felé kezdtek el terelgetni, én meg mentem utánuk. Egészen hátra mentünk, majd letelepedtünk két egymással szemben lévő bokszba, így mindenki láthatott mindenkit. Én az egyik boksz legszélső párnájára ültem.
- Na, srácok ki kér egy koktélt? – kérdezte Embry, majd fel is pattant velem szemben, és kiállt a szűk folyosóra.
- Én megyek veled, már úgyis régen szlopáltam egy kis alkoholt – pattant fel Chris is, majd kicsit megigazgatta a naciját. Én is felálltam, és csatlakoztam a fiúkhoz. Utánam még Nina, Colin, és Em is felpattant. A többiek azt mondták, hogy korán van még az iváshoz, és inkább beszélgetnek még egy kicsit, aztán majd elmennek táncolni. Colin átvetette a kezét a vállam felett; nem igazán idegesített vele, mivel közben a tegnap esti focimeccsről, és a ma esti, elmulasztott rögbiről hablatyolt, valamint mindvégig röhögcsélt. Én meg rajta röhögcséltem folyamatosan, ahogy a haját mindig kipiszkálta a szeméből.
- Hé, Colin! – pusmogtam oda neki a kékkel kivilágított bár előtt, amikor megint kisöpörte a szeméből azt a rakoncátlan tincset. Levigyorgott rám, mivel még mindig a nyakamban volt a karja, majd kérdőn biccentett egyet. – Kell az egyik hullám csatom? – kérdeztem vigyorogva, majd elkezdtem kihúzni a nadrágzsebemre tűzött kis, fekete csatok egyikét. Meg sem vártam a válaszát, lábujjhegyre álltam és óvatosan eltűztem azt az egy tincset. Lehetőleg úgy, hogy ne tűnjön egy öt éves kislány által fodrászolt frizurának. Egész tűrhetően helyettesítette a zselét így, hogy egy másik szőkített tincshez tűztem. Mi következtünk a sorban, pontosabban én, mivel Col volt olyan rendes, és maga elé engedett.
- Hello – köszöntem a mixer csávónak, majd rápillantottam az itallapra. Egyből kiszúrtam a Hawaii-álom fantázia névre hallgató csodát.
- Hello! Mit keverhetek neked? – kérdezte kacéran. – Esetleg egy holnapi randit? – Zavaromban csak egy halvány mosolyra futotta, mielőtt összeszedtem volna magam.
- Kösz nem, inkább egy Hawaii-álmot. – Határozottságom kicsit meglepte, de aztán a csalódottság minden jele nélkül bólintott, és látványosan elkezdte keverni a kék színű, de mégis ananász és lime ízű koktélom. Vajon egy éjszaka alatt hány csajszi utasítja vissza? Közben Colin is rendelt magának egy whiskyt, majd visszabattyogtunk az addigra már eléggé megfogyatkozott társasághoz. Norah és a Jared-Kim páros már ropta valahol a táncparketten. Nina éppen flörtölt a vonakodó Seth-tel. Mike és Jessica a sarokban smárolt, míg Ben és Angela együtt iszogattak egy Románc névre hallgató, két személyes itókát. Én komótosan szürcsölgettem a koktélomat Colin üdítője társaságában, akire kezdtem úgy tekintetni, mintha az öcsém, vagy valami hasonlóm lenne, egyszóval megkedveltem.
- Hé, Hableány! Nem jöttök táncolni? – kiáltott át a másik bokszból Mike Newton.
- Na, gyere, menjünk! – ragadott karon Collin. Majdnem kiköptem a számban lévő kortyot, de végül sikerült lenyelnem, miközben Col kicsit lassított a tempón. – Hableány? – kérdezte végül nevetgélve. Elkezdett velem a tömeg szélén mozogni a zene pörgős ütemére. Nem igazán szeretek mások előtt táncolni, de Colin most kivételnek számított, mert nagyon jó kedvem kerekedett mellette.
- Visszatérve a Hableányra – lihegtem, kicsit már kifáradva, kábé a hatodik szám végére. – Mike Newton, azóta becézget így, amióta az első itt töltött estémen kénytelen voltam bemenni a sportszer boltjukba eligazítást és mosdót keresni, mivel nem volt térképem La Push felé, és Tory-nak, a húgomnak pisilnie kellett. Mert szerintük – húgom és szerinte – tökre hasonlítok Arielle-re a kishableányból – forgattam meg a szemeimet.
- Ami azt illeti, tényleg van benne valami –morfondírozott. Ő egyáltalán nem volt elfáradva, még csak egy izzadság csepp sem gördült le a homlokán. – De hol a kagylós melltartó? – kérdezte egy perverz mosoly kíséretében, majd meghúzta kicsit a felsőm, mintha be akart volna látni, de végül nem nézett le, amiért baromira hálás voltam neki.
- Lökött vagy – böktem meg a mutató ujjammal a mellkasát. Azt hittem, beletört az ujjam a kidolgozott mellizmaiba, de végül a helyén maradt, úgy, ahogy eredetileg volt. Elrántottam a kezem és kicsit megráztam, majd folytattam a táncolást.
- Jó estét mindenkinek! Én DJ Helinore vagyok, és élőben fogom nektek nyomni a legpörgősebb és legjobb disco számokat, egészen hajnali hatig! De mielőtt jönnének a legismertebb slágerek, pörgetünk valamit a szerelmeseknek, mert ahogy látom, elég sokan vannak! Kérhetnék egy nagy sikolyt a szerelmes hölgyektől és uraktól? – Colinnal egymásra néztünk, engem meg majdnem elkapott a röhögő görcs.
- Na, egy sikolyt hölgyem? – kérdezte, majd kezet csókolt.
- Csak, ha ön is – motyogtam ugyanabban a stílusban. Körbenéztem, hogy hány páros tartja még sikolyra a száját, vagy diskurálja meg éppen, és amikor elégségesnek láttam a számot, rábólintottam. – Hát legyen! Végül is, nem mindegy – nevetgéltem.
- Dehogyis nem! Na, rajta! Én is sikítok! – nevetgélte Ő is. Jó murinak tűnt, szóval elkezdtem élesíteni a hangszálaimat.
- Na, mehet srácok?! Visszaszámolok! 6… 5… 4… 3… 2… 1… sikóóóóly – az egész hely egyszerre sikoltott. Én végig azt lestem, ahogy Collin kiált, és amikor Ő abbahagyta, akkor én is abbahagytam. Utána nem sokkal az egész terem nevetésben tört ki, a zene alig nyomta el a zajt. A sikolyok még visszhangzottak a falakon, amikor elindult egy lassú szám.
- Szabad? – kérdezte.
- Persze. – A kezeimet felkulcsoltam a nyakába, ami azért nehéz feladat volt, mivel lábujjhegyre kellett állnom hozzá. Ő a derekamra fonta a kezeit, majd lassan ringatózni kezdtünk.
- Ködösítünk nektek egy kicsit, kedves szerelmesek! Most mindent szabad! – kiáltotta a DJ srác, aztán valami füst kezdett el gomolyogni az alól, az emelvény alól, amin a keverő pult kapott helyet. Amikor megcsapta az orrom az ismerős, tömény vanília illatú cucc, menten elkapott a hányinger. Köhögni kezdtem, és azonnal lekaptam a kezem Collin nyakából és a szám elé raktam.
- Hé, minden oké? – hajolt kicsit lentebb, hogy az arcunk egy vonalban legyen, ami elég nehéz lehetett neki, mivel én csak még jobban összehúztam magam.
- Aha – nyögtem – Csak… nem… bírom… ezt… az… illatosított… hintőport. – Láttam, ahogy küzd a kitörni készülő nevetésével. – Majd szóljál… ha elszállingózott… kimegyek… hátul – böktem az EXIT feliratú csapó ajtóra. Elindultam az ajtó felé, átverekedtem magam a tömegen, majd szinte kiestem az utcára a frisslevegő reményében. Köhögve lyukadtam ki egy kis sikátorszerű, sötét részen. Sehol egy utcai lámpa, egyedül egy szúnyogokkal bevont, pislákoló falilámpa szolgáltatott némi fényt. Ahogy körbenéztem rögtön szemet szúrt az éppen a lámpa alatt dohányzó mixer csávó. Én is feltűnhettem neki, mert a csikket lerakta a járdaszegélyre, aztán pedig felém indult. Már ott tartottam, hogy vállalom a fuldoklást, csak ne kelljen ezzel a pasival szóba állnom, amikor hirtelen megszólított.
- Szeva, Kislány! Na, mégis áll a holnapi randi? – kérdezte magabiztosan, és még mindig felém jött. Innen már nem hátrálhattam meg. Az adrenalin szintem megint az egekben volt, a fülem mögött éreztem a pulzusom lüktetését, az agyam pedig a válaszon kattogott, egy kisebb zugban pedig a menekülési esélyeimet latolgatta. Bár az ajtóhoz még mindig én álltam közelebb, ha elindulok arra felé, valószínűleg a második lépés után elkapja a kezem. Végül a lassú hátrálás mellett döntöttem.
- Igazából nem randiznék veled – böktem ki, amikor már az agyam kezéből kezdett kicsúszni az a bizonyos gyeplő. Vigyorra húzódott a szája, majd megszaporázta a lépteit, ezzel engem is kényszerítve a gyorsabb hátrálásra.
- Rossz válasz – dünnyögte pimaszul, majd a köztünk lévő távolság fogyni kezdett, mivel az én hátam neki ütközött a hely téglából kirakott falának.
- És pontosan mit is akarsz most csinálni? – Próbáltam lezsernek tűnni, de a hangom remegése jócskán csak lerontotta a tettetett vagányságomat.
- Hát, ezt még nem döntöttem el pontosan, de kezdhetjük egy laza csókkal is, mondjuk, pont így. - Azzal áthidalta a köztünk lévő távolságot, és rátapasztotta a száját az enyémre. Lefagytam, nem húzódtam el, és nem is viszonoztam, azt hiszem, egy enyhébb sokkot kaptam. Lefagyott az agyam, majd teljes fordulatszámra kapcsolva indult újra. Ha most lenne a kezem ügyében valami, amivel kellő erősségű ütést mérhetnék a tarkójára, akkor lenne időm elszaladni az ajtóig, vagy legalább kinyitni a számat. Kezeim automatikusan elkezdték tapogatni a téglából kirakott falat, hátha találok egy meglazult darabot.
- Sokkal jobban is megy ez neked, Cicabogár – sóhajtotta, majd ismét nyáladzani kezdett. Nem bírtam visszacsókolni, pfuj! Idő közben eszembe jutott még egy határozott fejelés, aminek azonban az volt a veszélye, hogy én ütöm ki saját magam, szóval ezt az ötletet hamar elvetettem. Aztán ott volt még az a filmes módszer is, ami baromi látványos és állítólag hatásos is, és csak egy gyors térdmozdulat. Már ott tartottam, hogy visszacsókolom, csakhogy ezzel kicsit lekössem, amikor kinyílt az ajtó. A srác felkapta rá a fejét, de mielőtt beazonosíthatta volna az érkezőt én kihasználtam az alkalmat és ágyékon térdeltem. Majd futásnak indultam egyenesen az ajtó felé. Csak azon járt az eszem, hogyha azt elérem, akkor meg vagyok mentve. Annak az embernek, aki kilökte az ajtót, pedig valószínűleg örökké hálás leszek. Ekkor azonban valami keménybe csapódtam. Amikor riadtan kipattantak a szemeim, hogy vajon milyen újabb akadályba ütköztem, végül találkozott a pillantásom Colin dühtől izzó tekintetével. A kezei keresésére indult a tekintetem, hogy magam után vonszolva bevigyem, mielőtt kitör a balhé, de a kezeiből csak elmosódó csíkokat láttam, semmi többet.
- Ez az volt, aminek gondolom? – préselte ki összeszorított fogin keresztül.
- Gyere, csak piás! – vágtam rám, majd elkaptam a remegő kezeit, és az ajtó irányába kezdtem el vonszolni.
- Ha… ha gondolod, szétverem a pofáját – morogta, szinte már nem is emberi hangon. Újabb furcsaság errefelé! Hihetetlen, hogy még most is képes vagyok ezen filózni!
- Jaj, dehogyis! – hadartam, majd kifújtam a levegőt, ahogy beértünk az épületbe. A köd már felszállt, így ki tudtam venni, hogy a bandából senki nem figyelt fel az eltűnésemre, a legtöbben táncoltak. – Nyugodj le! Gyere, fizetek neked még egy whiskyt – paskoltam meg a felkarját, majd amikor a bokszunkhoz értünk, levágódtam mellé, hogy még véletlenül se tudjon hirtelen felindulásból elmenni. A szomszédos bokszban a változatosság kedvéért most Embry és Emalica párosodott nyilvánosan. Na, jó nem, de látszólag közel álltak hozzá. Áthúztam magam elé a maradék fél pohár koktélomat és szürcsölgetni kezdtem, hogy azzal is elfoglaljam magam. Nem mertem felnézni Colinra, féltem, hogy megint azt a dühös arcot látom, amelyiket odakint.
- Azért jól vagy, nem? – kérdezte, kábé tíz perc hallgatás után. Kiköptem a szívószálat, amit már szinte rongyosra rágcsáltam, majd óvatosan felnéztem rá. Már egyáltalán nem volt dühös a tekintete, inkább ideges.
- Ugyan már! – legyintettem, majd tovább szürcsöltem a kiürült poharam aljáról a semmit.
- Komolyan kérdeztem! – Elkapta a csuklóm, és megszorította, szinte már fájt.
- Nem, semmi bajom! Hidd el! – morogtam, majd megpróbáltam elrántani a kezemet, de persze nem sikerült. – Colin, engedj el!
- Bocs. – A szorítás gyengült, majd végleg visszavonulót fújt, és eldugta a kezeit az asztal alá. Úgy éreztem, oldanom kell egy kicsit a feszültséget. Megfogtam a koktélos poharamra tűzött, ízlésesen félbevágott ananászt, majd kihúztam belőle a picike esernyőt. A falatnyi gyümölcsöt gyorsan megettem az esernyő végét pedig lenyaltam, majd a nadrágomba töröltem. Aztán fogtam, és Colin füle mögé biggyesztettem. Meglepődve pillantott le rám, én viszont elnevettem magam.
- Jól áll! – bókoltam neki vidáman, majd tovább nevetgéltem. Ő is elmosolyodott, majd kihúzta a füle mögül az esernyőt, és a hajamba tűzte.
- Szerintem így menőbb – dőlt hátra, hogy megszemlélje a művét. – Megy a haja színéhez, és ezek az aprólékos ecsetvonások…
- Bolond – csaptam egyet a vállára, de megint én jártam a rosszabbul. Ő csak jót derült rajtam. – Miből vagy te? Vasból? – kérdeztem hitetlenkedve. Aznap már másodszorra törtem el majdnem a kezem Colinon.
- Hát, inkább másból – suttogta sejtelmesen. Ekkor megjelent mellettünk Norah, aki Bradyt támogatta. Látszólag Ő is kicsit sokat vedelt.
- Menyit ivott? – kérdezte unottan Col.
- Nem tudom, igazság szerint a hetedik pohár után abbahagytam a számolást – mormolta Norah. Kicsúsztam az asztal mellől, hogy segítsek fogni a támolygó Bradyt.
- Hé, segítek! – dobtam fel a vállamra a másik karját. Borzalmasan nehéz volt, azt hittem, hogy összenyom. Végül Colin a mai nap másodszor mentette meg a helyzetet, leemelte a vállunkról Bradyt.
- Mi lenne, ha hazamennénk? – ajánlotta, mire én hevesen bólogatni kezdtem. Norah is rábólintott, csak annyit kért, hogy várjuk meg a kocsiban, amíg elköszön, és szól, hogy leléptünk. Felkaptam a táskám, és átvetettem a vállamon, majd besoroltam Brady mellé, és elindultunk kifelé. Út közben még integettem Emalicának, és Mike-nak is. Utóbbi Jessica válla felett még egy puszit is dobott.
Kiérve a friss levegő határozottan jót tett nekem. Mélyeket szippantottam belőle, amíg elsétáltunk a kocsimig.
- Rakjuk hátra – motyogtam, majd kinyitottam a hátsó ajtót. Colin fél kézzel beültette Bradyt, majd rácsukta az ajtót. Én bemásztam előre és a lábamat kilógatva kémleltem a bejáratot. Col az anyósülésre vetette be magát, és az ülés állítgatásával volt elfoglalva, amikor Norah végre kijött az ajtón. Sietős, elnyújtott lépteivel hamar odaér, majd becsusszant hátra, Brady mellé. Indítottam, és kiálltam. Colin közben a műszerfalon kezdett el matatni, egész pontosan a fűtést próbálta életre kelteni.
- Ne is próbálkozz, úgy rossz, ahogy van! – tájékoztattam, amikor már az a kis ránc is megjelent a két szemöldöke között.
- Szerintem holnap már nyugodtan elviheted Jake-hez! – dugta előre a fejét Norah.
- Nem hiszem, hogy erre akarná pazarolni a szabad idejét, most, hogy itthon van. – Tényleg nem akartam vadidegenként beállítani, és közölni, hogy szeretném, ha ezt és ezt megcsinálná.
- Jaj, dehogyis nem! Holnap szépen elvisszük Jacobhoz a kocsidat! – erősködött Norah. Végre megtudtam, hogy minek a rövidítése a Jake. Elég hülyén hangzott, folyton a becenevével gondolni rá, mert ha valami nem igazán szép dolgot akartam gondolni róla, az olyan bénán hangzott így! Na, szép, ezt jól levezettem! Még jó, hogy csak magamban!
- Hé, srácok! Ő itt Arielle – azzal felém bökött. Felemeltem a fejem, és örültem, hogy nem mondta, hogy az irosz tanár lánya vagyok, mert akkor tuti, hogy egyesek már ezért is lenéznének.
- Hello – motyogtam, majd leküzdve szégyenlősségemet, rámosolyogtam a társaságra.
- Ari, Em-et már ismered, Ő itt Embry – kacsintott rám, majd a srác felé bökött, akinek akkora vigyor ült a képén, hogy ezen nem tudtam nem szélesen elmosolyodni. Most tűnt csak fel, hogy rajta is annyi izom van, mint a másik párban álló srácon, bár Ő nem annyira magas.
- Szeva, csajszi! – üdvözölt barátságosan. Em felmosolygott rá, majd aprót bólintott. Vajon menyit hallott róla ez a srác? Norah tovább mutogatott.
- Ők itt Kim és Jared – bökött a másik párra. A lány visszafogottan mosolygott, a fiú viszont úgy, mint Embry, teli pofából küldte felém a harminckét fogas vigyorát.
- Ő pedig Chris – bökött az egyedül ácsingózó srác felé.
- Szia – mondta majd a kezét nyújtotta. Kihámoztam a sajátomat a zsebemből, majd kezet fogtam vele. Férfias kézfogása van, az biztos.
- Jah, az meg ott Nina – közölte Norah mellékesen a nyilvánvalót. Biccentettem Nina felé, aki még csak rám nézni sem volt hajlandó. Hát így próbáljon meg vele barátkozni az ember. Ekkor befutott még egy kocsi, a reflektora pedig megvilágított két baromkodó srácot a parkoló bejáratánál. Nem hittem a szememnek, az egyik srác, aki kiszállt a kocsiból, nem más volt, mint Mike Newton. Az a Mike, akivel még az első estémen találkoztam a sportszerboltban. Egy alacsony, göndör hajú lány karolt bele, és csacsogott neki valamiről, de megállás nélkül. Mögöttük egy másik, náluk sokkal szolidabb pár sétált felénk. Egy világos barna hajú lány, és egy sötét hajú, vékonyka, szemüveges srác. Nem az a tipikus alfahím. Ezen jót mosolyogtam.
- Hello mindenki – köszönt Mike, majd észrevett engem. – Hé, Hableány! Hát téged is látni?!
- Hát – rántottam meg a vállam, majd inkább visszavonulót fújtam a Mike-kal való beszélgetésben, mert a kis göndör hajú lány úgy nézett rám, hogy egyből tudatosult bennem, Mike foglalt. Nem mintha rámásztam volna egy ilyen Mike Newton kaliberű srácra, az ilyeneket meghagyom a csacsoghatnékban szenvedő lányoknak.
Norah mellém állt, majd bemutatta a lányt, és a másik párt is. Jessica-nak hívták Mike barátnőjét, és Angelának, a nekem sokkal szimpatikusabb hallgatag lányt, a barátját pedig Bennek. Az ismerkedés végére befutott a másik két srác is, akiket a reflektor fényében véltem felfedezni. Mind a ketten magasak, izmosak, és helyesek voltak. Ez biztos valami La Push-i jellemvonása az itteni pasiknak. Ilyen gyér fénynél a különbséget csak a hajuk hosszában láttam, mert míg egyikőjüknek rövid, felnyírt haja volt, addig a másiknak szintén felnyírt, de zselézett, és melírozott.
- Halihó – röhögcsélte az egyik, a melírozott hajú, majd beleöklözött Chris vállába, aki ezután lepacsizott vele.
- Ciao – dörmögte a másik srác is. Ahogy Norah rápillantott, szinte biztos voltam benne, hogy Ő Brady. Meg kell hagyni, egész helyes, de még ha nagyon tetszene, se hajtanék rá egy olyan srácra, aki a barátnőmnek is tetszik. Ez annyi összeveszéssel jár, másrészt soha nem voltam még úgy igazán szerelmes. Addig meg minek gyötörjem magam.
- Srácok, Ő Arielle – ütögette meg a mellette álló Brady vállát. Mind a két fiú felém fordult.
- Colin vagyok – kapott fel a melírozott hajú srác, és jól megszorongatott. De legalább azzal nem lehet vádolni, hogy zárkózott. Brady visszafogottabban köszönt, Ő csak simán megölelt és megkérdezte, hogy tetszik La Push. Őszintén mondhattam neki azt, hogy eddig nagyon bejön.
- Már csak Seth-re várunk – jelentette be Embry. Én megpályáztam a kocsikat egymástól elválasztó betonszegélyt, és lehuppantam rá.
- Nem – csacsogta Jessica. – Szóltunk Tylerek is. Ő is jön – magyarázta, majd rögtön visszafordult Mike felé.
A hajammal kezdetem el szórakozni, amíg vártunk. Befontam, piszkáltam, csavargattam, és egyszer még rágcsáltam is, pedig azt nem szoktam. Aztán, amikor ezt meguntam, jöttek a lábaim. Kinyújtottam, majd behúztam őket. A többiek is halkan sutyorogtak, volt, aki követte a példám, és leült. Aztán Chris egyszer csak ledobta magát mellém.
- Szia – motyogta, majd Ő is kinyújtotta a lábait.
- Szia – motyorásztam, majd tovább piszmogtam.
- Zavar, hogy letelepedtem ide melléd? – kérdezte egy csibészes mosollyal az arcán. A könyököm végével lazán megböktem.
- Egyáltalán nem – mosolyogtam én is.
Ücsörögtünk még ott egy ideig, aztán végre befutott Seth, és az a Tyler gyerek is. Seth – most már mondhatom ezt – tipikus La Push-i srác, míg Tyler fekete bőrű, magas fiú volt, de egész kedves – már amennyit beszélgettem vele. Aztán megbeszéltük, hogy mivel négy kocsi van, ezért kell négy sofőr, aki nem iszik. Én természetesen jelentkeztem, vállalta még Jared, Embry, és Ben is, hogy nem iszik, aztán csoportosultunk. Az én kocsimba lett végül beosztva Norah, Collin és Brady. Nem igazán csodálkoztam ezen, hiszen, ezt beszéltük meg, és amúgy is, Norah volt a szervező. A többiek is rendeződtek. Emalica, Embry, Nina és Seth ültek Em kocsijában. Jared, Kim, Chris és Tyler Jaredében. Jessica, Mike, Ang és Ben pedig Mike autójával indultak el Port Angelesbe. Az idő fél kilenc felé járhatott.
Az úton, nem voltak sokan, szinte csak mi vettük igénybe a sztrádát. Nem mentem gyorsan, mégis mi voltunk a legelsők, és mögöttünk csak jóval lemaradva haladt Mike. A fák zöld kerítésként meredeztek az út szélén, kemény korlátot építve az erdő szélén. Nem mondanám, hogy félelmetes lett volna, sőt, inkább csábított, de most nem igazán tudtam befelé figyelni, hiszen most én feleltem még három ember testi épségéért. A város fényeit már messzebbről is látni lehetett. Amint beértünk a lakott területre, kicsit lassítottam. Innentől Norah navigált. Egészen átmentünk a városon, ki a széléig, ahol kis kanyargós utcák követték egymást, teli fiatalokkal, és szórakozóhelyekkel. Egyik jobban ki volt világítva, mint a másik. Már a kíváncsiság is felütötte bennem a fejét, hogy vajon melyik neon feliratos hely előtt szól Norah, hogy parkoljak le. Legalább az a veszély nem fenyegetett, hogy összefutok néhány nem kívánatos ismerősömmel. Norah egy eldugott, szűk utcába navigált, ahová nem láttam bemenni embereket. Elég hosszú volt ez az utca, és valószínűleg nem ez volt az a rész, ahonnan behajtanak az emberek, mert minden parkoló kocsi orra az ellenkező irányba állt. Nem törődve ezzel tovább hajtotta, és már hallani is lehetett a szórakozóhelyről kihallatszódó tompa basszus lüktetését. Leparkoltam az első szabad helyre, és megpróbáltam úgy beállni, hogy hulla fáradtan is képes legyek majd baleset nélkül is kitolatni. Feltekertem az ablakot, és kinyomtam a rádiót. Én voltam az, aki utolsónak szállt ki a kocsiból. A többiek már a fal mellett vártak engem, és az utolsó két kocsit.
Amikor mindenki megérkezett, együttes erővel indultunk el a bejárat felé. Közelebb érve egy kisebb sor fogadott minket. Beálltunk a végére, és csacsogva vártuk, hogy végre bejussunk, ahol az igazi buli zajlik. Az ajtóhoz érve két jól megtermett pasas fogadott minket, akik közölték, hogy a csajokat kilenc után már ingyen is beengedik, szóval Norah jó helyre hozott minket. A fiúknak már fizetniük kellett, de nem igazán láttam, hogy ez zavarta volna valamelyiket is. Viccelődve léptünk be a party közepébe, majd a csajok a hátsó kis bokszok felé kezdtek el terelgetni, én meg mentem utánuk. Egészen hátra mentünk, majd letelepedtünk két egymással szemben lévő bokszba, így mindenki láthatott mindenkit. Én az egyik boksz legszélső párnájára ültem.
- Na, srácok ki kér egy koktélt? – kérdezte Embry, majd fel is pattant velem szemben, és kiállt a szűk folyosóra.
- Én megyek veled, már úgyis régen szlopáltam egy kis alkoholt – pattant fel Chris is, majd kicsit megigazgatta a naciját. Én is felálltam, és csatlakoztam a fiúkhoz. Utánam még Nina, Colin, és Em is felpattant. A többiek azt mondták, hogy korán van még az iváshoz, és inkább beszélgetnek még egy kicsit, aztán majd elmennek táncolni. Colin átvetette a kezét a vállam felett; nem igazán idegesített vele, mivel közben a tegnap esti focimeccsről, és a ma esti, elmulasztott rögbiről hablatyolt, valamint mindvégig röhögcsélt. Én meg rajta röhögcséltem folyamatosan, ahogy a haját mindig kipiszkálta a szeméből.
- Hé, Colin! – pusmogtam oda neki a kékkel kivilágított bár előtt, amikor megint kisöpörte a szeméből azt a rakoncátlan tincset. Levigyorgott rám, mivel még mindig a nyakamban volt a karja, majd kérdőn biccentett egyet. – Kell az egyik hullám csatom? – kérdeztem vigyorogva, majd elkezdtem kihúzni a nadrágzsebemre tűzött kis, fekete csatok egyikét. Meg sem vártam a válaszát, lábujjhegyre álltam és óvatosan eltűztem azt az egy tincset. Lehetőleg úgy, hogy ne tűnjön egy öt éves kislány által fodrászolt frizurának. Egész tűrhetően helyettesítette a zselét így, hogy egy másik szőkített tincshez tűztem. Mi következtünk a sorban, pontosabban én, mivel Col volt olyan rendes, és maga elé engedett.
- Hello – köszöntem a mixer csávónak, majd rápillantottam az itallapra. Egyből kiszúrtam a Hawaii-álom fantázia névre hallgató csodát.
- Hello! Mit keverhetek neked? – kérdezte kacéran. – Esetleg egy holnapi randit? – Zavaromban csak egy halvány mosolyra futotta, mielőtt összeszedtem volna magam.
- Kösz nem, inkább egy Hawaii-álmot. – Határozottságom kicsit meglepte, de aztán a csalódottság minden jele nélkül bólintott, és látványosan elkezdte keverni a kék színű, de mégis ananász és lime ízű koktélom. Vajon egy éjszaka alatt hány csajszi utasítja vissza? Közben Colin is rendelt magának egy whiskyt, majd visszabattyogtunk az addigra már eléggé megfogyatkozott társasághoz. Norah és a Jared-Kim páros már ropta valahol a táncparketten. Nina éppen flörtölt a vonakodó Seth-tel. Mike és Jessica a sarokban smárolt, míg Ben és Angela együtt iszogattak egy Románc névre hallgató, két személyes itókát. Én komótosan szürcsölgettem a koktélomat Colin üdítője társaságában, akire kezdtem úgy tekintetni, mintha az öcsém, vagy valami hasonlóm lenne, egyszóval megkedveltem.
- Hé, Hableány! Nem jöttök táncolni? – kiáltott át a másik bokszból Mike Newton.
- Na, gyere, menjünk! – ragadott karon Collin. Majdnem kiköptem a számban lévő kortyot, de végül sikerült lenyelnem, miközben Col kicsit lassított a tempón. – Hableány? – kérdezte végül nevetgélve. Elkezdett velem a tömeg szélén mozogni a zene pörgős ütemére. Nem igazán szeretek mások előtt táncolni, de Colin most kivételnek számított, mert nagyon jó kedvem kerekedett mellette.
- Visszatérve a Hableányra – lihegtem, kicsit már kifáradva, kábé a hatodik szám végére. – Mike Newton, azóta becézget így, amióta az első itt töltött estémen kénytelen voltam bemenni a sportszer boltjukba eligazítást és mosdót keresni, mivel nem volt térképem La Push felé, és Tory-nak, a húgomnak pisilnie kellett. Mert szerintük – húgom és szerinte – tökre hasonlítok Arielle-re a kishableányból – forgattam meg a szemeimet.
- Ami azt illeti, tényleg van benne valami –morfondírozott. Ő egyáltalán nem volt elfáradva, még csak egy izzadság csepp sem gördült le a homlokán. – De hol a kagylós melltartó? – kérdezte egy perverz mosoly kíséretében, majd meghúzta kicsit a felsőm, mintha be akart volna látni, de végül nem nézett le, amiért baromira hálás voltam neki.
- Lökött vagy – böktem meg a mutató ujjammal a mellkasát. Azt hittem, beletört az ujjam a kidolgozott mellizmaiba, de végül a helyén maradt, úgy, ahogy eredetileg volt. Elrántottam a kezem és kicsit megráztam, majd folytattam a táncolást.
- Jó estét mindenkinek! Én DJ Helinore vagyok, és élőben fogom nektek nyomni a legpörgősebb és legjobb disco számokat, egészen hajnali hatig! De mielőtt jönnének a legismertebb slágerek, pörgetünk valamit a szerelmeseknek, mert ahogy látom, elég sokan vannak! Kérhetnék egy nagy sikolyt a szerelmes hölgyektől és uraktól? – Colinnal egymásra néztünk, engem meg majdnem elkapott a röhögő görcs.
- Na, egy sikolyt hölgyem? – kérdezte, majd kezet csókolt.
- Csak, ha ön is – motyogtam ugyanabban a stílusban. Körbenéztem, hogy hány páros tartja még sikolyra a száját, vagy diskurálja meg éppen, és amikor elégségesnek láttam a számot, rábólintottam. – Hát legyen! Végül is, nem mindegy – nevetgéltem.
- Dehogyis nem! Na, rajta! Én is sikítok! – nevetgélte Ő is. Jó murinak tűnt, szóval elkezdtem élesíteni a hangszálaimat.
- Na, mehet srácok?! Visszaszámolok! 6… 5… 4… 3… 2… 1… sikóóóóly – az egész hely egyszerre sikoltott. Én végig azt lestem, ahogy Collin kiált, és amikor Ő abbahagyta, akkor én is abbahagytam. Utána nem sokkal az egész terem nevetésben tört ki, a zene alig nyomta el a zajt. A sikolyok még visszhangzottak a falakon, amikor elindult egy lassú szám.
- Szabad? – kérdezte.
- Persze. – A kezeimet felkulcsoltam a nyakába, ami azért nehéz feladat volt, mivel lábujjhegyre kellett állnom hozzá. Ő a derekamra fonta a kezeit, majd lassan ringatózni kezdtünk.
- Ködösítünk nektek egy kicsit, kedves szerelmesek! Most mindent szabad! – kiáltotta a DJ srác, aztán valami füst kezdett el gomolyogni az alól, az emelvény alól, amin a keverő pult kapott helyet. Amikor megcsapta az orrom az ismerős, tömény vanília illatú cucc, menten elkapott a hányinger. Köhögni kezdtem, és azonnal lekaptam a kezem Collin nyakából és a szám elé raktam.
- Hé, minden oké? – hajolt kicsit lentebb, hogy az arcunk egy vonalban legyen, ami elég nehéz lehetett neki, mivel én csak még jobban összehúztam magam.
- Aha – nyögtem – Csak… nem… bírom… ezt… az… illatosított… hintőport. – Láttam, ahogy küzd a kitörni készülő nevetésével. – Majd szóljál… ha elszállingózott… kimegyek… hátul – böktem az EXIT feliratú csapó ajtóra. Elindultam az ajtó felé, átverekedtem magam a tömegen, majd szinte kiestem az utcára a frisslevegő reményében. Köhögve lyukadtam ki egy kis sikátorszerű, sötét részen. Sehol egy utcai lámpa, egyedül egy szúnyogokkal bevont, pislákoló falilámpa szolgáltatott némi fényt. Ahogy körbenéztem rögtön szemet szúrt az éppen a lámpa alatt dohányzó mixer csávó. Én is feltűnhettem neki, mert a csikket lerakta a járdaszegélyre, aztán pedig felém indult. Már ott tartottam, hogy vállalom a fuldoklást, csak ne kelljen ezzel a pasival szóba állnom, amikor hirtelen megszólított.
- Szeva, Kislány! Na, mégis áll a holnapi randi? – kérdezte magabiztosan, és még mindig felém jött. Innen már nem hátrálhattam meg. Az adrenalin szintem megint az egekben volt, a fülem mögött éreztem a pulzusom lüktetését, az agyam pedig a válaszon kattogott, egy kisebb zugban pedig a menekülési esélyeimet latolgatta. Bár az ajtóhoz még mindig én álltam közelebb, ha elindulok arra felé, valószínűleg a második lépés után elkapja a kezem. Végül a lassú hátrálás mellett döntöttem.
- Igazából nem randiznék veled – böktem ki, amikor már az agyam kezéből kezdett kicsúszni az a bizonyos gyeplő. Vigyorra húzódott a szája, majd megszaporázta a lépteit, ezzel engem is kényszerítve a gyorsabb hátrálásra.
- Rossz válasz – dünnyögte pimaszul, majd a köztünk lévő távolság fogyni kezdett, mivel az én hátam neki ütközött a hely téglából kirakott falának.
- És pontosan mit is akarsz most csinálni? – Próbáltam lezsernek tűnni, de a hangom remegése jócskán csak lerontotta a tettetett vagányságomat.
- Hát, ezt még nem döntöttem el pontosan, de kezdhetjük egy laza csókkal is, mondjuk, pont így. - Azzal áthidalta a köztünk lévő távolságot, és rátapasztotta a száját az enyémre. Lefagytam, nem húzódtam el, és nem is viszonoztam, azt hiszem, egy enyhébb sokkot kaptam. Lefagyott az agyam, majd teljes fordulatszámra kapcsolva indult újra. Ha most lenne a kezem ügyében valami, amivel kellő erősségű ütést mérhetnék a tarkójára, akkor lenne időm elszaladni az ajtóig, vagy legalább kinyitni a számat. Kezeim automatikusan elkezdték tapogatni a téglából kirakott falat, hátha találok egy meglazult darabot.
- Sokkal jobban is megy ez neked, Cicabogár – sóhajtotta, majd ismét nyáladzani kezdett. Nem bírtam visszacsókolni, pfuj! Idő közben eszembe jutott még egy határozott fejelés, aminek azonban az volt a veszélye, hogy én ütöm ki saját magam, szóval ezt az ötletet hamar elvetettem. Aztán ott volt még az a filmes módszer is, ami baromi látványos és állítólag hatásos is, és csak egy gyors térdmozdulat. Már ott tartottam, hogy visszacsókolom, csakhogy ezzel kicsit lekössem, amikor kinyílt az ajtó. A srác felkapta rá a fejét, de mielőtt beazonosíthatta volna az érkezőt én kihasználtam az alkalmat és ágyékon térdeltem. Majd futásnak indultam egyenesen az ajtó felé. Csak azon járt az eszem, hogyha azt elérem, akkor meg vagyok mentve. Annak az embernek, aki kilökte az ajtót, pedig valószínűleg örökké hálás leszek. Ekkor azonban valami keménybe csapódtam. Amikor riadtan kipattantak a szemeim, hogy vajon milyen újabb akadályba ütköztem, végül találkozott a pillantásom Colin dühtől izzó tekintetével. A kezei keresésére indult a tekintetem, hogy magam után vonszolva bevigyem, mielőtt kitör a balhé, de a kezeiből csak elmosódó csíkokat láttam, semmi többet.
- Ez az volt, aminek gondolom? – préselte ki összeszorított fogin keresztül.
- Gyere, csak piás! – vágtam rám, majd elkaptam a remegő kezeit, és az ajtó irányába kezdtem el vonszolni.
- Ha… ha gondolod, szétverem a pofáját – morogta, szinte már nem is emberi hangon. Újabb furcsaság errefelé! Hihetetlen, hogy még most is képes vagyok ezen filózni!
- Jaj, dehogyis! – hadartam, majd kifújtam a levegőt, ahogy beértünk az épületbe. A köd már felszállt, így ki tudtam venni, hogy a bandából senki nem figyelt fel az eltűnésemre, a legtöbben táncoltak. – Nyugodj le! Gyere, fizetek neked még egy whiskyt – paskoltam meg a felkarját, majd amikor a bokszunkhoz értünk, levágódtam mellé, hogy még véletlenül se tudjon hirtelen felindulásból elmenni. A szomszédos bokszban a változatosság kedvéért most Embry és Emalica párosodott nyilvánosan. Na, jó nem, de látszólag közel álltak hozzá. Áthúztam magam elé a maradék fél pohár koktélomat és szürcsölgetni kezdtem, hogy azzal is elfoglaljam magam. Nem mertem felnézni Colinra, féltem, hogy megint azt a dühös arcot látom, amelyiket odakint.
- Azért jól vagy, nem? – kérdezte, kábé tíz perc hallgatás után. Kiköptem a szívószálat, amit már szinte rongyosra rágcsáltam, majd óvatosan felnéztem rá. Már egyáltalán nem volt dühös a tekintete, inkább ideges.
- Ugyan már! – legyintettem, majd tovább szürcsöltem a kiürült poharam aljáról a semmit.
- Komolyan kérdeztem! – Elkapta a csuklóm, és megszorította, szinte már fájt.
- Nem, semmi bajom! Hidd el! – morogtam, majd megpróbáltam elrántani a kezemet, de persze nem sikerült. – Colin, engedj el!
- Bocs. – A szorítás gyengült, majd végleg visszavonulót fújt, és eldugta a kezeit az asztal alá. Úgy éreztem, oldanom kell egy kicsit a feszültséget. Megfogtam a koktélos poharamra tűzött, ízlésesen félbevágott ananászt, majd kihúztam belőle a picike esernyőt. A falatnyi gyümölcsöt gyorsan megettem az esernyő végét pedig lenyaltam, majd a nadrágomba töröltem. Aztán fogtam, és Colin füle mögé biggyesztettem. Meglepődve pillantott le rám, én viszont elnevettem magam.
- Jól áll! – bókoltam neki vidáman, majd tovább nevetgéltem. Ő is elmosolyodott, majd kihúzta a füle mögül az esernyőt, és a hajamba tűzte.
- Szerintem így menőbb – dőlt hátra, hogy megszemlélje a művét. – Megy a haja színéhez, és ezek az aprólékos ecsetvonások…
- Bolond – csaptam egyet a vállára, de megint én jártam a rosszabbul. Ő csak jót derült rajtam. – Miből vagy te? Vasból? – kérdeztem hitetlenkedve. Aznap már másodszorra törtem el majdnem a kezem Colinon.
- Hát, inkább másból – suttogta sejtelmesen. Ekkor megjelent mellettünk Norah, aki Bradyt támogatta. Látszólag Ő is kicsit sokat vedelt.
- Menyit ivott? – kérdezte unottan Col.
- Nem tudom, igazság szerint a hetedik pohár után abbahagytam a számolást – mormolta Norah. Kicsúsztam az asztal mellől, hogy segítsek fogni a támolygó Bradyt.
- Hé, segítek! – dobtam fel a vállamra a másik karját. Borzalmasan nehéz volt, azt hittem, hogy összenyom. Végül Colin a mai nap másodszor mentette meg a helyzetet, leemelte a vállunkról Bradyt.
- Mi lenne, ha hazamennénk? – ajánlotta, mire én hevesen bólogatni kezdtem. Norah is rábólintott, csak annyit kért, hogy várjuk meg a kocsiban, amíg elköszön, és szól, hogy leléptünk. Felkaptam a táskám, és átvetettem a vállamon, majd besoroltam Brady mellé, és elindultunk kifelé. Út közben még integettem Emalicának, és Mike-nak is. Utóbbi Jessica válla felett még egy puszit is dobott.
Kiérve a friss levegő határozottan jót tett nekem. Mélyeket szippantottam belőle, amíg elsétáltunk a kocsimig.
- Rakjuk hátra – motyogtam, majd kinyitottam a hátsó ajtót. Colin fél kézzel beültette Bradyt, majd rácsukta az ajtót. Én bemásztam előre és a lábamat kilógatva kémleltem a bejáratot. Col az anyósülésre vetette be magát, és az ülés állítgatásával volt elfoglalva, amikor Norah végre kijött az ajtón. Sietős, elnyújtott lépteivel hamar odaér, majd becsusszant hátra, Brady mellé. Indítottam, és kiálltam. Colin közben a műszerfalon kezdett el matatni, egész pontosan a fűtést próbálta életre kelteni.
- Ne is próbálkozz, úgy rossz, ahogy van! – tájékoztattam, amikor már az a kis ránc is megjelent a két szemöldöke között.
- Szerintem holnap már nyugodtan elviheted Jake-hez! – dugta előre a fejét Norah.
- Nem hiszem, hogy erre akarná pazarolni a szabad idejét, most, hogy itthon van. – Tényleg nem akartam vadidegenként beállítani, és közölni, hogy szeretném, ha ezt és ezt megcsinálná.
- Jaj, dehogyis nem! Holnap szépen elvisszük Jacobhoz a kocsidat! – erősködött Norah. Végre megtudtam, hogy minek a rövidítése a Jake. Elég hülyén hangzott, folyton a becenevével gondolni rá, mert ha valami nem igazán szép dolgot akartam gondolni róla, az olyan bénán hangzott így! Na, szép, ezt jól levezettem! Még jó, hogy csak magamban!
Először Bradyt raktuk ki, majd Colint fuvaroztam haza. Norah-t nem vittem el a kapujukig, hanem felálltam a behajtónkra, Ő pedig onnan hazasétált. Még néhányat intettem neki az ajtóból, majd kinyitottam, és becsusszantam a résen. Anyám szerencsére tényleg nem riasztott be. A szobámba érve belenéztem a tükörbe, ami a szekrényajtóm belső felére volt rögzítve. A kis esernyőt óvatosan kihúztam, majd kiszedtem a csatokat és összeborzoltam az egészet. Az ernyőt az íróasztalra raktam, a ceruza tartóba, és kinéztem az ablakon. A Hold ma nem világított olyan fényesen, sejtelmes vonzerőt adva ezzel az erdőnek. Mert tényleg vonzott, leírhatatlanul, és esztelenül. Legszívesebben visszafelé is lejátszottam volna a pénteki jelenetet. Kimásztam volna az ablakon egyenesen be az erdőbe. Ha a józan eszem nem kontrollálná a lüke félperces hóbortjaimat, akkor most valószínűleg tényleg az erdőben rohangálnék, hogy megtudjam, mi vonzott oda ma éjszaka ennyire. De végül mégis a helyemen maradtam, sőt még az ablakomat is becsuktam, hogy ezzel gátat szabjak a kísértésnek, majd átöltöztem, és lefeküdtem aludni.
Sziiasztok!
Végre meghoztam a 3. fejezetet! A Bétázást köszönöm Pancsiii-nak! A türelmet pedig nektek! Cserében extra hosszú fejezettel tértem vissza - wordben 14,5 oldal lett! Nektek írtam, és köszönöm, hogy vagytok! Elértük a 10 rendszeres olvasót! Ezért rendkívül hálás vagyok!
Ha van kedvetek hagyjatok nyomot magatok után - mindig örülök neki, ha elmondjátok, amit gondoltok!
Millió Puszim, Aly/Fanni
Végre meghoztam a 3. fejezetet! A Bétázást köszönöm Pancsiii-nak! A türelmet pedig nektek! Cserében extra hosszú fejezettel tértem vissza - wordben 14,5 oldal lett! Nektek írtam, és köszönöm, hogy vagytok! Elértük a 10 rendszeres olvasót! Ezért rendkívül hálás vagyok!
Ha van kedvetek hagyjatok nyomot magatok után - mindig örülök neki, ha elmondjátok, amit gondoltok!
Millió Puszim, Aly/Fanni
Szia!!!
VálaszTörlésJaj, imádtam,imádtam,imádtam! Egy ilyen fantasztikus fejiből még az extra hosszú is kevés :)
Nagyon csípem a srácokat, Colin jófejnek tűnik, Paul és Rach aranyosak voltak, viszont én Jake-et várom iszonyatosan, annyira kíváncsi vagyok rá :)
Bár, ha minden jól megy, a következőben már felbukkan, legalábbis remélem :)
Türelmetlenül várom a folytatást!!!
Sok puszi,
Ylinore
Sziia!
VálaszTörlésÖrülök, hogy elnyerte a tetszésedet!
Colin-t én is csípem. Anna is örülök, hogy neked nincs kifogásod a Reach-Paul páros ellen! :D
Jake-re is sor kerül lassacskán, ígérem!
Sietek a fejezettel!
Millió Puszi, Fanni/Aly
hali!
VálaszTörlésez jó hosszú volt, élmény volt olvasni :D
a Hableányos becenév nagyon találó, jót vigyorogtam rajta :D
a kedvenc beszólásom Aritól a hullámcsatos volt, annyit nevettem XD
ja, és a kis Tory jól megszívta XD
nekem sem szimpi a kiscsaj :D
Colin viszont annál inkább :D
kíváncsi vagyok, hogy mikor jön Jake, remélem Ari minél előbb elviszi hozzá a kocsiját ;)
várom a folytatást, sok-sok ihletet! (:
puszi, Tűzvirág
Szia!
VálaszTörlésElőször is előre szeretnék elnézést kérni valószínűleg hosszúra várható megjegyzésem miatt, de szófosásom van, így csak úgy ömlenek belőle a szavak! :D xD
Tűkön ülve, izgatottan vártam már ezt a fejezetet, és mikor megláttam, hogy végre van friss, azonnal jobb kedvre derültem! :D :D
Annak ellenére, hogy este tizenegy óra volt, s olyan álmos voltam, hogy a szemeim majd leragadtak, alig bírtam nyitva tartani őket, elkezdtem olvasni, mert képtelen voltam ma reggelig várni vele! :D
Ahogy olvastam, azt vettem észre, hogy minden álom eltűnt a szememből, a történeted hatására azonnal felélénkültem, és csak úgy faltam a soraidat, amikor végre lett, csak ennyit voltam képes mondani: MÉG! :D
Nagyon tetszett az egész fejezet, nagyon jól fogalmazol, minden fejivel jobban fejlődsz, bár néhány szóismétlést találtam benne, de ez javítható! ;)
A bulis rész nagyon bejött, annyira jó, hogy így össze szokott az egész társaság, és hogy Ari talált barátokat! :D
Collint imádom! Cuki a srác, és nagyon jóban lesznek szerintem Arival, de remélem CSAK barátok lesznek! :D
Bradynek és Norahnak szurkolok, örülnék, ha összejönnének! :D
Nina egy kis ribanc, nem szimpi a csaj! xD
Toryt se bírom, de végre most már rájött, hogy Paulnál semmi esélye nincsen! :P
Paul és Rach cukik együtt, Rachel karakterét nagyon szimpire formáltad meg! :D Rachel tök jó barátnője lenne Arinak, meg talán később még a sógornője is? :P xD
Mike a kis nyúlgerinc megint hozta a formáját, én Ari helyében úgy felképeltem volna a hableányos becenév miatt! xD
Jake-et nagyon várom már, Ari vigye csak el a kocsit hozzá és talizzanak! :P :D
Még egyszer mondom, nagyon jó feji volt, és 14,5 oldalas?! :O Nem semmi ,de szívesen olvasnék többször is ilyen hosszút! :D
Ügyes vagy, csak a szóismétlésekre ügyelj! :D
Sok puszit és ihletet, várom a kövit! :D
Vivika95
Sziiasztok!
VálaszTörlésTűzvirág: Jaj, nagyon örülök, hogy tetszett! A Hableány becenév már nem emlékszem, hogy jutott eszembe, de mind1 is! A hullámcsatos részen én is nevettem, amikor kitaláltam. Szerintem is szerethető srác ez a Collin. Hát, majd meglátod, hogy mi lesz...
Vivika: Húú, ez aztán tényleg hosszú lett, aminek nagyon, nagyon, de nagyon örülök. Azt meg már el sem tudom mondani, hogy mennyire jól esik amit mondasz! Tényleg jobb kedved lett? A legnagyobb félelmem az volt a fejezettel kapcsolatban, hogy ráuntok, de hát szerencsére nem így történt! A szóismétlésre figyelni fogok, ennél is jobban! Köszönöm, hogy szóltál, hiszen csak így tudok fejlődni!
Collin tényleg imádni való! Majd meglátjuk, hogy hogyan alakul a kapcsolatuk!
Azt hiszem nem árulok el azzal nagy titkot, hogy Norah imái meghallgatásra találnak, de majd meglátjuk mikor...
Hidd el, Ninát is elítélik, de ezt majd később!
Tory tényleg kikészítő, őt én sem szívlelem, tényleg pont olyan, mint a húgom!
Reachel nekem is nagyon szimpatikus! Bár én Ylinore történetében kedveltem meg nagyon! Azóta az egyik legszimpatikusabb karakter nekem a Saga-ban is, bár ott nem sokat tudunk meg róla!
Mike hozta a formáját azt hiszem! Remélem azért a régebbi karakterekre rá lehet ismerni és nem formáltam át őket nagyon!
Majd meglátjuk, hogy mi lesz Jake-kel! Már tényleg nem húzom sokáig az agyatokat!
Megpróbálom máskor is így kitolni az oldalszámot, de ez fejezet függő is, attól függ mit szeretnék benne csináltatni a skacokkal!
Millió Puszi,
Köszönöm, hogy írtatok!
Fanni/Aly
Szia!!
VálaszTörlésHát ez nagyon ott volt!!! Nekem naygon tetszik olyan kis pörgös!!! Már nagyon várom a folytatást!!!
Sziia!
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszett, és igyekszem a folytatással kapcsolatban is!
Puszi, Fanni