OMG! - Sunset VI. Fejezet ízelítő

15 RENDSZERES OLVASÓ!


Nagyon szépen köszönöm Nektek, el sem tudom mondani, hogy mennyire jól esik. Az meg pláne, hogy 45 ember szerint jó a történet! Annyira köszönöm! Ez valami hihetetlen! Köszönöm a kommenteket és a chatben való érdeklődést és véleménynyilvánítást a fejezetekkel kapcsolatban! Köszönöm a bátorítást, és, hogy vagytok! Rengeteg kedves, tehetséges és jószívű embert ismertem meg az írás által, olyanokat akik írnak, és olyanokat, akik biztatják őket! Mindig örülök az új arcoknak, és persze imádom a régieket is! Szóval úgy gondoltam ezért jár Nektek egy kis ízelítő a VI. Fejezetből:

" Ekkor viszont megszólalt a csengő. Én fejvesztve rohantam kinyitni, mert már ötször megnyomták. Nagyon reméltem, hogy nem Jacob állít be, mert szemtől szembe nehezebb lenne közölni vele, hogy a délelőttömet erre a kis mitugrászra pazarolom. De az ajtóban még Jake-nél is sokkal rosszabb fogadott: egy villogó szemű barátnő. Hajaj, nem úszom meg a kérdezősködést, de talán, el tudom terelni a figyelmét egy jó helyre beszúrt „és mi van veled meg Braddel” kérdéssel.
- Szia Norah! – köszöntem immár őszintén mosolyogva, mert biztos voltam benne, hogy a tervem beválik. Norah érdeklődve méregetett, majd öntelt vigyor terült a képére. Én is végignéztem magamon, de semmi kivetnivalót nem találtam. Van rajtam bugyi, felső, pulóver… Pulóver! – Nem, az, aminek látszik – motyogtam pironkodva. El tudtam képzelni, hogy miket gondol most. Sőt én is ilyenekre gondoltam! Te Szent Isten! Ez azért már tényleg beteges! Abba kell ezt hagynom, mielőtt rászokok!
- Rossz az, aki rosszra gondol! – vigyorogta, majd eltáncolt mellettem, de mikor a nappali elé ért őt is elkapta a köhögő roham.
- De nem hülye! – tettem hozzá késve, mire felnevetett, majd megint köhögni kezdett.
- Ez meg mi? – fintorogta, majd visszasétált mellém, hogy karon ragadjon és az emelet felé húzzon.
Már az ajtómnál álltunk, amikor megtorpant, és megint egy pimasz mosollyal fordult felém. Megköszörülte a torkát, mire én éreztem, hogy most valami jön.
- Ha bemegyek ide, ugye nem fogom Jacobot meztelenül találni az ágyadban? – megint rám tört a köhögő roham, de most nem a fűrészpor szagától, hanem Norah pimasz kérdésétől. Hevesen rázni kezdtem a fejem, hogy nemet intsek ennek a képtelen gondolatnak, pedig milyen szép is lenne! Na, ne! Ez már tényleg sok, viszont sajnos én is a vizuális kategóriába tartozom, ezért elképzeltem, amint Jacob a rózsaszín ágytakaróval betakarózva alszik a feltúrt ágyon…
- Nem, de hogy! – nyögtem végül, majd löktem rajta egyet, hogy ő is megbizonyosodhasson erről.
- Na, de most mindent el kell mesélned! – csacsogta, majd leült az ágyra és összefonta a kezeit a mellkasa előtt. Ha Paul tegnap azt mondta, hogy én félelmetes vagyok, akkor még tényleg nem húzta ki a gyufát Norah-nál. Sóhajtva foglaltam helyet az íróasztalomnál, majd az egyik füzetemet bigyókázva merültem el a tegnap este emlékeiben. – Mindent harapó fogóval kell kihúznom belőled? Na, mesélj már! – folytatta, majd még előrébb dőlt. –Ígérem, tartom a szám – tette a szívére a kezét, bár amúgy is hittem neki. Meg miért is ne mondanám el neki, persze csak kicenzúrázva, hogyha véletlenül mégis…
- Mit akarsz tudni? – fújtam ki hangosan a levegőt, majd felnéztem rá. Izgatottan dörzsölte össze a tenyerét, komolyan, mint egy rossz vénasszony! Azt hiszem, kezdek beparázni.
- Mindent! – vágta rá, aztán elmosolyodott. – Azért el kell ismerned, remek kerítőnő vagyok – húzta ki magát, mire én is felkacagtam.
- Indíts vállalatot – tanácsoltam neki, és próbáltam terelni a témát. Úgy tűnt ez be is válik, mert a tekintete kalandozó lett.
- Norah Savannah Laskhar, hivatásos társkereső – rajzolt téglalapot a levegőbe, majd visszatérve a jelenbe rám vigyorgott. – Jól hangzik nem?
- De – helyeseltem rögtön. – Vagyis, Savannah a második neved? – nevettem fel. – Nem tudom, inkább Lourette-t, vagy Ronene-t tudnék elképzelni – vontam vállat. A Savannah névről akaratlanul is a volt osztálytársam jutott eszembe: szőke haj, zöld szem, rózsaszín, kék, fehér, és ezüst színű ruhák, bájos műmosoly, és hatalmas terpesz a töritanárnak év végén.
- Ne gúnyolódj – fordította el a fejét. Már kezdtem volna a bocsánatkérést, mikor hatalmas mosoly terült szét a fején. – Ha az enyém vicces, akkor Paulét még nem hallottad – mondta ördögien, majd a hatás kedvéért elhallgatott, és közelebb dőlt..."


Remélem sikerült kicsit felcsigáznom titeket! Szeretném holnap este már hozni a frisst, de ehhez ma el kell küldenem! Szóval megyek is vissza gépelni! Még egyszer köszönök Nektek mindent!
Millió Puszi,
Fanni ♥